A háború borzalmas. Chris Kyle (Bradley Cooper) pedig a borzalom nagymestere. Gyerekkorában Texasban járt az apjával vadászni, 2011 szeptembere után pedig úgy érezte, a hazájának szüksége van rá. Tengerészgyalogos-kommandós lett, és Irakban vált mesterlövésszé: az első vonalban harcolt, de mindig egyedül volt; kilométeres távolságokból ugyanúgy, mint közelharcban, egy szál pisztollyal a kezében. A Pentagon dokumentációja szerint 160 ellenséges katonával végzett. Nem csoda, hogy úgy hívták: „el Shaitan”, az ördög. A háború azonban nem diadalmenet: a film nemcsak a győzelmekről, hanem a szörnyű megpróbáltatásokról, sebesülésekről és a bajtársak haláláról is szól…

Mielőtt bármit is írnék, javaslom, hogy olvassátok el az alábbi hírt, viszont ezek után erősen kérdésessé válik az Amerikai mesterlövész hitelessége. Tudjuk jól, hogy az amerikai háborús filmekben mennyire szeretik lobogtatni az amerikai zászlót. Az Amerikai mesterlövész nem másról szól, mint erről, és egy SEAL-ről, aki mélyen úszik az önsajnálatban. Igazándiból kicsit felhúzott tegnap a film, mert amellett, hogy tisztában voltam a fenti linken olvasottakkal, még a hibákat is egymásra halmozták benne. Na, de ne szaladjunk ennyire előre, mert Clint Eastwood nem hülye, csak ízig-vérig amerikai, aki szereti a hazáját.

Sajnálom, hogy ilyesmit kell írnom, de nem tudtam elhinni a karakter törekvéseit, és az érzelmekkel is annyira hadilábon állt, hogy elbizonytalanított, mint nézőt. A legszörnyűbb az egészben, hogy nem Bradley Cooper játszotta rosszul Kyle-t, mert ő igenis jelentős változásokon ment keresztül a szerep kedvéért, ráadásul mondhatni tökéletes játékot láthatunk tőle. Ezen nyilván már senki nem lepődik meg, hiszen az elmúlt években jócskán bizonyított, ám ezúttal kicsit magasabbra tette a lécet.

Visszatérve Kyle bizonytalanságaira, nem néztem szívesen, hogy ott egy Bradley Cooper, aki mindent megtesz, csak épp a karaktere marad hiteltelen. Ugye beáll a seregbe harminc évesen, ez még oké, katona akar lenni. Összejön a kiképzés, aztán jön a harctér. Csodás, hogy őt tartják az amerikai történelem legtöbb vadászatot maga mögött tudó katonájának, csak épp, amikor hezitált, nem az emberi tényező jutott eszembe, hanem az, hogy mit tököl? Egyetlen jelenet nem tartozik ide, az pedig, amikor a kissrác felveszi az aknavetőt, ott tényleg jogos volt a hezitálás, egyébként intuitív döntésekre képesnek kellett volna lennie.

A balgaságok egyrészt ebből adódtak, másrészt pedig a feleségét sem tudtam megérteni, de ez már más tészta. Ezen felül voltak olyan baromságok is, hogy az agyam eldobtam. Egyszerűen logikátlan cselekedetekkel állítottak szembe, ezeket pedig elég neheze tűröm, ráadásul így, hogy eleve bizonytalan az egész történet hitelessége. Egyébként mindig oda lyukadok vissza, ha iraki háborús filmet nézek, hogy A sólyom végveszélyben-t semmi nem tudja felülmúlni, de az Amerikai mesterlövész, mint film, egy szempontból állati szerencsésnek mondhatja magát: a harcteres és mesterlövészes jelenetek iszonyú pontosan, precízen lettek ledirigálva, és ez ad egyfajta pofát a filmnek. Persze csak abban a formában, ha fiktív alapokra helyezzük, és nem törődünk a valósággal. A végső pontozásban is szerepet fog játszani.

Mint írtam, a harcjelenetek nagyon bejöttek, lényegében ezeknek hála szórakozhatunk picit miközben remek akciót kapunk. Ilyenkor úgy sajnálom, hogy a történet megöli az egészet, illetve csak majdnem, de mégis jelentős befolyással bír rá. A mellékszereplőkkel is megvoltam elégedve, legyen szó akár a nehéz sorsot választó feleséget játszó Sienna Millerről, vagy Kyle bármelyik katonatársáról, ugyanis színészi játék fronton nincs mibe belekötni, mindenki teljesíti a rábízott küldetést.

Különösen tetszett a végén a mentőakció, amikor a porban küzdenek az ellenséggel, és számomra a film egyik nagy mentőpontja az irakiak mesterlövésze, aki vitt egy kis izgalmat a cselekménybe. Ha jobban belegondolunk, éppen neki köszönhetően lettek megszorongatva kissé a katonák, és egyfajta bizonytalansággal is szolgált a jelenléte, ami megint csak növelte az izgalomfaktort. Ugyanakkor az ellene folytatott hadjárat valahol nem annyira hiteles, de itt nem áll szándékomban kötekedni, habár a végénél azért felvetődött a kérdés.

Ha engem kérdeztek, és mesterlövészes filmből jót akarnánk, akkor a Call of Duty alapjain kellene elindulni, ugyanis a franchise első néhány játéka annak idején annyira zseniális volt, hogy simán mozikba küldtem volna, ha tarsolyban van egy ideális történet. Nos, végül úgy sakkoztam a számokkal, hogy a gyengécske 7/10 jár érte, amit csak és kizárólag az akciójelenetek megrendezésének és a színészek játékainak köszönhet a film.