1946-ot írunk, újra béke van. Peggy Carter így háttérbe szorul, amikor a fronton harcoló katonák hazatérnek. Titokban az SSR-nél (Strategic Scientific Reserve) vállal munkát, ahol egyaránt végez adminisztratív munkát és hajt végre titkos küldetéseket Howard Stark megbízásából. Eközben pedig próbál egyedülálló nőként boldogulni, hiszen elvesztette élete szerelmét, Steve Rogerst.

Naná, hogy várós volt az Agent Carter tévésorozat, hiszen az Amerika Kapitányban már felfigyeltem a karakterre, akit a bájos és jegyzem meg, nagyon is nőies Hayley Atwell kelt életre. Úgy gondolom, a sorozat nélküle sem működne, hiszen ha jobban megnézzük a sorozatot, láthatjuk, hogy még az alakja is olyan, ami szinkronban van a '40-es évekkel. Aki nem értené, írom: nem az a szokványos csinibaba, hanem nő, vérbeli nő, nem pedig karácsonyfadísz. Főleg az alábbi képen látszik, hogy miről is beszélek.

Dupla résszel nyitott az ABC csatorna újonca, és véleményem szerint amíg Marvel alapú alkotások vasát ütik, meglesz a nézőközönségük. Gondoljunk csak bele az Agents of S.H.I.E.L.D. népszerűségébe, vagy abba, hogy mennyire jól összemosták a második Amerika Kapitánnyal a szériát. Visszatérve a karakter első felbukkanására, az Amerika Kapitányra, a sorozat a filmmel szemben sokkal inkább Atwell bájaira lett kihegyezve, amit abszolút nem bánok.

Persze neki sem áll minden jól, mert amikor szőke parókát viselt, abban gusztustalanul nézett ki, de ettől függetlenül azt a figurát is megkajáltam tőle. Vagy ott van, amikor a járványügyi ellenőr bőrébe bújt, valami fenomenális alakítást láthatunk tőle. Ezért is kedveltem meg már annak idején is, na meg mert bírom, ha valaki igazi nőnek néz ki. Az pedig már csak nekem plusz, hogy imádom a kort, amiben játszódik, és amikor felcsendült egy Caro Emerald szám, csak tovább fokozta a hangulatot.

Mondjuk, ha őszinte akarok lenni, akkor igazándiból a második részre talált magára az Agent Carter. Sok esetben a pilottal szoktak megvenni, aztán jön a mélyrepülés, itt viszont épp a fordítottja érvényesült. A második rész kimondottan erős, és sokkal gördülékenyebb az elsővel szemben, hosszútávon pedig ez a jobb. Annak viszont kicsit sem örülök, hogy február végén, nyolc rész után el is búcsúzhatunk az első évadtól. Reméljük, nem miniszéria volt a cél, hanem több ettől.

Howard Starkból eddig keveset kaptunk, de a Dominic Coopertől megszokottat ezúttal is megkapjuk. Bírom a karaktert, főleg amikor Carterrel közösen ügyködnek épp valamin. James D'Arcy alakításában kapunk még egy Edwin Jarvis nevű fickót is, aki szintén kellőképpen jó arc, problémamegoldó képessége pedig csak izgalmasabbá teszi a karaktert. Olyan dumái vannak, nagyon bírtam őt is. Felsorolhatnék még pár nevet, de nem fogok. Lassan zárom is soraimat, a két rész összességében megugrotta a 9/10-es mércét. Csak így tovább!