A 16 éves III. John Paul Getty a világ leggazdagabb embere, az olajmágnás J. Paul Getty unokája, igazi aranyifjúként él Rómában. A gyöngyéletnek azonban egy csapásra vége szakad, amikor a fiút elrabolják, és 17 millió dolláros váltságdíjat követelnek érte. John Paul erős akaratú édesanyja, Gail hiába kéri a dúsgazdag nagyapa segítségét, a hírhedten fösvény milliárdos visszautasítja. Az asszony kétségbeesésében Getty üzleti tanácsadójához, az egykori CIA ügynök Fletcher Chase-hez fordul, hogy bírja jobb belátásra az emberrablás tényében is kételkedő Gettyt. Az idő fogy, a bűnözők egyre türelmetlenebbek, és bármeddig képesek elmenni, hogy bizonyítsák szándékuk komolyságát…

Nincs is attól felemelőbb érzés, mint úgy távozni egy filmről, hogy elgondolkodtatnak a látottak. Igazából nem is számítottam másra Ridley Scott rendezőtől, mint egy hasonlóan profin felépített filmre, habár leszögezném, hogy maga az alapkoncepció hiába tűnt jónak elsőre, simán benne volt a pakliban az elrontás lehetősége is. Hangulatát tekintve igazándiból egy picit ki is ment a fejemből, hogy nem napjainkban játszódik a film, hanem a 70-es években. Végre nem éreztem erőltetettnek az akkori kor ábrázolását, ráadásul A világ összes pénze egy hihetetlenül erős képi világgal megáldott alkotássá nőtte ki magát. Átütő erejük van a ruházatoknak, az autóknak, hibátlan a színkezelés és semmi, de semmi nem lóg ki a sorból, hanem egyszerre drámai és csodálatos az egész.

A manapság készített filmek dinamikájához képest talán egy picit lassúnak tűnik a cselekményvezetés, ellenben mindig kapunk valamit, amelynek köszönhetően egyetlen egyszer sem fullad unalomba a film. Nyilván lesztek páran, akik ellenkeznek majd ezzel és érthető is lehet akár, de engem kis túlzással kilóra megvettek, méghozzá részben annak köszönhetően, hogy remekül játszottak a néző tűrőképességével. Nem hátrány az sem, hogy szeretem a 70-es éveket, és tényleg igazán hitelesen sikerült megalkotni az akkori olasz rosszfiús és jómódú közeget egyaránt, plusz meggyőződésem, hogy az ideálisan kiválasztott színészek is sokat nyomnak a latban. Egy szó, mint száz, nem izzadtságszagú sem a korábrázolás, sem pedig a színészek, nyilván az sem sokadrangú, hogy Ridley Scott rideg tálalása és az R-es korhatár besorolás is előnyös tényező. A média által gyakorolt nyomás pedig egyenesen zseniálisan van tálalva.

A közeg kapcsán még annyit jegyeznék meg, hogy évek óta várok olyan filmre, ami valami hasonló módon lett megvalósítva. Emlékeztek a Mafia nevű videojátékra? Abból is főleg a repteres jelenetek, vagy a bárrablások, amelyeket szívesen megnéznék egy ugyanilyen recept alapján. Amíg erre várok, A keresztapa trilógiával "kell beérnem". Elgondolkodtató, hogy a mai pénzéhes világban mely dolognak mi a valódi értéke. Mindig relatív tényező lesz a szememben, hogy ki számít igazán gazdagnak. Nyilván, amikor van töltény a tárban, megnyugtató hatást gyakorol a birtokosára, de erre még visszatérek az írás vége felé. Engem annyira elgondolkodtattak a látottak, hogy amint lehetőségem engedi, biztosan újranézős A világ összes pénze, és nem mondom, hogy Getty rosszul csinálta a dolgokat, hiszen sok mindent véghezvitt, de valahol az agyára is ment a dolog.

Michelle Williams négy Oscar-jelölést tudhat maga mögött, és ugyan eddig is elismertem a tehetségét, de engem csak most vett meg magának igazán. Életszerűen kezelte a válságba jutott anyuka szerepét, rendkívül jól álltak neki a kor ruhái, imádtam a sminkjeit és a haját úgyszintén. Az érdekes pedig az, hogy idén nem került be a legjobbak közé - már, ha az Oscart nézzük. Amennyire nem szerettem Marilyn Monroe szerepében, itt épp annyira igen. Mark Wahlberg szintén kis túlzással brillírozott, és itt derül ki csak igazán, hogy a drámai szerepeket is kisujjból kirázza, sőt még jól is áll neki, mintha egyenesen rá írták volna ezt a karaktert.

Christopher Plummer kapta az egyetlen Oscar-jelölést, és nem mondom, hogy nem megérdemelten, viszont érdekes helyzet alakult ki a film körül. Folyamatosan azon agyaltam, hogy a kiradírozott Kevin Spacey helyét foglalja el Plummer, aki tényleg odatette magát, de őszintén, ő mikor nem?! Azonban úgy gondolom, hogy Kevin Spacey sokkal erőteljesebben keltette volna életre a fukarnak tűnő nagyapát, mert a tekintetében alapból benne van egyfajta merev hidegség és gőgösség Spacey velejárója. Nyilván tényleg nem akarom Plummert bántani, csak ezek a gondolatok végig ott motoszkáltak a fejemben. A névegyezés ellenére az elrabolt unokát megtestesítő Charlie Plummer nem rokona Christophernek, ez viszont semmit nem von le abból, hogy nagyon jól választottak a készítők. A rosszfiúk közül Romain Duris nevét írom még ide, szintén egy olyan színész, aki megéri a pénzét és le a kalappal előtte.

Engem folyamatosan lenyűgöztek azokkal a jelenetekkel, amikor a fiút fogva tartják, és ahogyan Ridley Scott kezeli a feszültséget, az még fokozza a helyzetet és feszülnek az idegek. A film végén nagyon jól rávilágítanak, hogy nem is az a fontos, hogy az öreg Getty kifizeti-e a váltságdíjat, hanem az elvek, amelyeket a karakter szem előtt tart. A film folyamán többször átértékelődik, hogy mi mennyit ér, ezzel pedig a relativitás utat tör magának. Jó lenne, hogyha a film eljutna olyan emberekhez is, akikről ez a történet részben szól is. Akik seggfejnek látják Plummer karakterét, vélhetően nem értették meg a film lényegét. Nem azt mondom, hogy teljesen egyetértek az öreg módszereivel, de legalább nem térdel le bárki előtt. Az pedig adja magát, hogy a sztori szempontjából miért helyesek a döntései.

Mielőtt a pontozásra térnék, a zenéje érdemel néhány szót, ami nem egyszerűen színpadias, hanem mélyen drámával átitatott, pontosan olyan cölöpöket biztosít, amelyre A világ összes pénze alapvetően épült. Példás párbeszédek és hatalmas okosságok hangzanak el a filmben, amelyből megéri elraktározni és tanulni belőle. Bevallom őszintén, Spacey a tettei ellenére is hiányzott ebből a történetből, mert bár az utóforgatásnak nyomát sem láttam, de a tudat, hogy a karakter lehetett volna erősebb, épp elég. Tegnap este még gondolkodtam a kilencen, most viszont biztos vagyok a 8/10-emben.