Egy titkos ügynöknek elege lett. Robert McCall (Denzel Washington) azt hitte, visszavonulhat a harctól, de rá kell jönnie, hogy számára most kezdődnek az igazán veszélyes évek. Legyőzhetetlen, kemény és keserű: de ha azt látja, hogy az erősebbek a gyengébb ellen fordulnak, akkor közbelép, és nem érdekli a túlerő. Sosem alszik. Éjszaka egy nagyváros sötét utcáit járja, és figyel. És ha bajt szimatol valahol, már indul is…

Amire Denzel Washington igent mond, az nem lehet rossz film és a papírforma be is igazolódik. Antoine Fuqua rendező és Washington múltja régre nyúlik vissza, a legtöbb kollaborációjuk sikeresen zárult, és ez alól A védelmező 2 sem kivétel. Teljesen korrekt folytatás lett fogyasztható sztorival és a megszokott már-már művészfilmszerű lassúsággal, ami valakinek vagy bejön, vagy a háta közepére sem kívánja. Fuqua szinte végig szállítja a tőle megszokott minőséget és magabiztosságot. Szerintem, ha az első rész tetszett, ezzel sem leszel gondban, de van egy kis de.

Ezúttal is kétórás játékidővel operálnak, és cirka félúton el is fárad picit a történet. Mármint nem unatkoztam, de majdnem elkezdtem és nem rémlik, hogy az első résznél lett volna ilyen - nyilván ott még megvolt az eredetiség hatása. Ezt a hullámot kisebb negatívumként éltem meg, aztán gyorsan rájöttek, hogy valami nem oké, fel kéne pörgetni az eseményeket - még, ha nem is a szó legszorosabb értelmében, mert A védelmező 2 tényleg nem az a kapkodós akciófilm, hanem inkább tökéletes harmóniát ápol hősünk életkorával.

Denzel Washington még mindig az egyik legjobb afroamerikai színész, engem ezúttal is lenyűgözött az alakításával. Hozza a tőle megszokott brutálisan életszerű testjátékot, mellé pedig aprólékos munkát végez egyéb téren is. Nyilván, akik nem rajonganak érte, a filmet sem tudom meleg szívvel ajánlani, hiszen itt most mindennek ő a lelke. Egy kicsit nem is érti az ember, hogy a mai világban, ahol burjánzik a bűnözés, miért cselekszik megmentő angyalként, mindenesetre tényleg nemes, amit a karaktere képvisel.

Jó ötletnek bizonyult, hogy behoztak egy újoncot is a képbe, a szerepet pedig Ashton Sanders játszotta nagy alázattal és magabiztossággal. Szerettem a kis csíra kalandjait! Melissa Leo természetesen kevés jelenléttel is parádézott, mint ahogyan Bill Pullman is, vagy az előkertet lelkesen gondozó Sakina Jaffrey szintén kellemes társaság arra a néhány mozzanatra. A rosszak közül Pedro Pascal és Garrett Golden érdemel említést, habár ők viszonylag egyszerű feladatot kaptak, abba pedig nyilván nem tört bele a bicskájuk. A lényeg, hogy nem lógnak ki a sorból, de azért a legvégén küzdhettek volna tovább a toronyban.

Ideális zenékkel aláfestett, pörgős akciójelenetekben sem szűkölködik a film - az egyik kedvencem, amikor az autóban verekednek, nem is értem, hogy ez hogy maradt eddig ebben a formában ennyire kiaknázatlan. Vagy csak az operatőr végzett bravúros munkát… Ezen felül a viharos rész is hatalmas ötlet a készítők részéről. Van benne izgalom, lehetőség és egy kicsit mindent a természet, vagyis az időjárás irányít. Szívesen néztem, sok jelenet közben ténylegesen izgultam, de számok tekintetében nem tudok a nagyon stabil 8/10 fölé pontozni.