Dave Stutler (Jay Baruchel) egy átlagos főiskolás srác, aki épp fizikavizsgájára készül, és szeretne randit kérni álmai nőjétől. Balthazar Blake (Nicolas Cage) pedig egy igazi varázslómester, aki a mai, modern Manhattanben tengeti napjait, és próbálja megvédeni a várost ősi ellenfelétől, Maxim Horvath-tól (Alfred Molina). Balthazar nem boldogul egyedül, így felfogadja tanoncának Dave-et, akiben rejtett mágikus képességeket vél felfedezni. Sajnos ezek az erők túl mélyen lappanganak Dave-ben, aki bár keményen próbálkozik, csak nehezen tudja elsajátítani Blake összetett varázsművészetét. A mágus és segédje azonban keményen dolgoznak azon, hogy visszaszorítsák a sötétség erőit. Az ifjú Stutlernek most minden bátorságára szüksége lesz, hogy túlélje a kiképzést, megmentse a várost, és még a kiszemelt lány szívét is meghódítsa, hogy végül joggal nevezhesse magát igazi varázslótanoncnak.

Úgy indultam neki, hogy ha egy Percy Jackson szintet hoz, akkor már nem lesz vele bajom. Ezt, és egy kicsivel többet, meglepő módon meg is kaptam! A Disney harmadjára is összefogott Jon Turteltaub (A nemzet aranya 1-2) rendezővel, és Jerry Bruckheimer producerrel, és erőik egyesítéséből született egy fantasztikus varázslóközpontú fantasy. A téma manapság eléggé haldoklik, ugyanis a Harry Pottereken és a fent említett filmen kívül nem igen akad ellenfele, de a Disney most olyan szinten ráment a látványra, és a kidolgozottságra, hogy öröm volt nézni. Persze ez túlzásokkal jár, tehát, aki giccsesnek találja a témát, annak jelen esetben fölösleges jegyet váltania, ám aki teret enged a varázslóvilág minden apró részletének, garantáltan jól fog szórakozni!

Gondolok itt a megelevenedő sárkányra, bikára, vasmadárra, vagy teljesen mindegy melyiket említettem, tényleg jó munkát végeztek CGI téren és nem jöttek elő a mozgásukkal kapcsolatos problémák, mint a legtöbb esetben. Sikerült összehangolni napjaink New Yorkját a varázslók ősi világával, persze ez egyértelműen újításokkal jár, de a lényeg, hogy nem okozott csalódást. A látványelemek mindegyike remekül működött, és csak nagyon kevésszer éreztem, hogy még témáján belül is túllőttek volna a célon. A története: na, ez általában egy kényes téma, amivel sokszor csak a baj van, de jelen esetben még ezen sem kellett aggódnom, mert itt is lejött és bejött a részletesség. Szép munka!

Nicolas Cage mostanában fejlődő tendenciát produkál, hiszen a Kick-Assben is remekül hozta karakterét, mint ahogyan itt is, csak épp jelentőségteljesebb szerepben. A szinkronja nagyon sokat tett hozzá, a nélkül nem lett volna az igazi, de végül a hangok választása kétségkívül kifogástalan, Disney minőség lett. Jay Baruchel már megint bénát játszott, mint a Túl jó nő a csajomban, de legalább egy kis előrelépést felvillant mellé. Néha beugrott, mintha az előbb említett filmet nézném, főleg mikor bénázik a szőke csaj előtt, aki tetszik neki, totál ilyen érzéssel töltött el. A barátnőjét megformáló Teresa Palmernek nem volt nagy szerepe, mégis megkapta azt a tipikusságot, hogy érte bármilyen hülyeséget képes elkövetni címszereplőnk. Ezt a negatívumok közé lehet írni, de egyből érkezik Alfred Molina, akit kezdek egyre jobban csippantani, a Perzsia hercegében is hatalmas karaktert elevenített meg, mint ahogyan most is tökéletesen formálta meg a gonoszt, és az ő játéka nélkül kevesebb élményben lett volna részünk. Parányi szerepével jelen volt még Monica Bellucci, akit szintén korrekt szerepben láthattunk, és nem ront az összképen. Toby Kebbellről sem illik elfeledkezni, hiszen a poénok egy részét neki köszönhetjük, ráadásul a karaktere abszolút megfogott.

Pontjain nem igazán kell gondolkodnom, egy nagyszerű szórakozást nyújtó nyári popcorn mozi, ami nem ível át unalomba, hanem mindvégig leköti az embert. Egy stabil 7/10 jár neki, és a külföldi visszhangokkal ellentétben örülök, hogy nekem nem kellett belőle kiábrándulnom. A kalandfaktor mellett örültem még a vicces dumáknak, és a poénoknak, amik ezúttal nem mentek át a ronga kategóriába, egyszerűen csak elszórakoztattak.