Értékelés: A herceg és a színésznő (The Prince and the Showgirl)
1911, London. Bohémia kormányzója Angliába érkezik, hogy részt vegyen a koronázáson. A méltóságos nagyherceg első estéjén egy könnyed darabot néz meg a színházban, az egyik színésznő, Elsie Marina pedig nagyon megtetszik neki. Azonnal éjféli vacsorára hívja, közben azonban államügyeket intéz telefonon és úgy tesz mintha a nő ott sem lenne. Elsie-t felháborítja a kormányzó magatartása, majd magára hagyva becsíp, elalszik, és amikor reggel felébred, ráeszmél, hogy beleszeretett a jóképű hercegbe.
Kicsit kiment a fejemből, hogy hétvégén az Egy hét Marilynnel után megnéztük ezt az amerikai-angol romantikus vígjátékot is, amelynek forgatásán vagyunk az előbb említett Oscar-jelölt filmben. Második Marilyn Monroe főszereplésével készült alkotás, amit látok, és egyenesen 1957-ből származik. Nem szoktam egy hétig íratlanul hagyni egy filmet sem, mert elfelejthetek lényeges dolgokat. Most, hogy az előzetesét újranéztem, minden élénken itt van a fejemben.
Maga a film annyira nem fogott volna meg, ha nem Marilyn Monroe alakítja a főszereplőt, tehát a rendezés és a forgatókönyv nem a legprofibb - mondanám, ha nem gondoltam volna bele, hogy ez bő ötvenéves alkotás. Akkoriban mások voltak a filmek. Ez lényegtelen abból a szempontból, hogy maga a film Monroe kisasszony nélkül nem tetszett volna, viszont ő akkora mentőöv, hogy abszolút magával ragadott a hangulata és úgy az egész egy az egyben.
Durva egyébként, hogy Michelle Williams mennyire csiszolatlan gyémánt Monroe-hoz képest, akit imád a kamera, és amikor őt veszi, báj, fény és csillogás kíséri végig. Mikor lesz olyan, hogy ezt, vagy ennek halvány hasonlatát leírhatom valamelyik mai színésznőről, aki épp Marilyn Monroe-t alakítja? Erre még bizony várnunk kell egy ideig. Monroe egyértelműen a kor egyik legnagyobb tehetsége, aki olyan könnyedén játszik, mintha ez halálosan természetes lenne neki. Nem látom rajta az erőlködést, azt, hogy nagyon akarna valamit, mert lehet, hogy ő tényleg olyan volt, hogy ezek a dolgok mentek neki zsigerből. Elképesztő mindenesetre! Leírom még ide Sir Laurence Olivier nevét, de fölösleges, mert hiába alakít fergetegeset, egyszerűen Monroe mellett halvány, és nem tud labdába rúgni. Érdekességképpen még annyi, hogy Sir Laurence Olivier foglalt helyet a rendezői székben is.
Röviden ennyi, és tudom ajánlani azoknak, akik látták az Egy hét Marilynnel-t, és azoknak is, akik tervezik megnézni. Erősen összetartozik a két film, de csak technikailag. A többi hasonlóságot feljebb megosztottam. A filmet március 22-én, 13:35-kor leadja a Filmmúzeum. Pontokban hét-nyolc körül mozog, de inkább 8/10-et mondok rá, és ezt szinte mindet Monroe játéka miatt érte el.
perelli
“a rendezés és a forgatókönyv nem a legprofibb – mondanám, ha nem gondoltam volna bele, hogy ez bő ötvenéves alkotás. Akkoriban mások voltak a filmek.”
Tudod, hogy csíplek, de ne is haragudj, ez nettó hülyeség. Csak ne ilyen filmtől várd ezeket, mint említettem volt, a fáma szerint Monroe önmagában is rendezhetetlen volt.
függő
Most már igen. Nem is vártam, épp ezt írtam. Lehet, hogy rendezhetetlen volt, a végeredmény mégis csodás – mármint ami a játékát illeti.
perelli
Mármint arra írtam, hogy hülyeség, hogy azért nem lenne elvárható, mert 50 éves film. Azt gondolod, hogy akkoriban nem tudtak profin rendezni és forgatókönyvet írni?
Ezt kb. ugyanolyan, mint “a bezzeg az én időmben”, csak fordítva. Hatalmas művészek dolgoztak akkoriban, megkockáztatom, hogy a film, a mozi sokkal inkább élte virágkorát, mint most.
Monroe-val kapcsolatban meg elfogult vagy, ez mondjuk egy kicsit sem baj, érthető.
függő
Igen, csak nehéz feltételezetten visszaugrani annyit, mert nem éltem akkoriban, nem tudtam, hogy akkor mi számított jónak és rossznak, mert ugyan közel sem készült annyi film, mint most, de nagyon keveset láttam abból az időből. Van 1-1 kedvencem, azokat újranézem néha, és ennyi. Ez még új volt. Biztosan tudtak írni és rendezni is, csak itt meg érdemes párhuzamot vonni az első mondatommal.
Ja, teljesen más volt a mozizás, és sokkal inkább voltak ‘filmek’, mint most… más. Hosszú és nagy téma, de szerintem tudjuk mindketten, miről beszélünk.
Monroe-val kapcsolatban annyit, hogy ez a második film, amit láttam vele a főszerepben. Az első film után csak napokkal ütött be, hogy mennyire ott van a toppon. Elfogult? Kicsit igen, viszont a mai kedvenceimről is lehetne ezt mondani, és hiába kedvenc valaki, ha mondjuk egy adott filmben nem tud kellőképpen érvényesülni, vagy épp nem jó, akkor nem jó. Fölösleges rámondani, hogy igen… Érted mit akarok mondani? Yap, kedvenc meg minden, de tudni kell elvonatkoztatni. Muszáj egyszerűen. :)