Értékelés: A háború sámánja (Rebelle / War Witch)

A Torontói Nemzetközi Film Fesztivál hivatalos versenyprogramjában is szerepelt többek közt az alábbi alkotás, amelyet Kim Nguyen írt és rendezett a kanadaiaknak. Hasonlóan nehéz helyzetben vagyok, mint A kezeléssel, bár jelen esetben más az alaphelyzet, viszont annyiban egyezik a két film, hogy egyikkel sem tudtam igazán zöldágra vergődni. Értettem a mondanivalóját, ami valóban nemes, és a maga módján csodálatos is, hogy ezt így filmre vették, de azonosulnom mégsem sikerült vele. Pedig köztudottan szeretem a fajsúlyos drámákat, ám valami mégis hiányzott, hogy átéljem a főszereplő érzéseit.
Egészen egyedi módon, de akár kifejezhetném magam úgy is, hogy művészfilmesen bántak a hangokkal, amely tökéletesen megegyezett a kinti világ ridegségével, azzal, hogy mennyire életszerű is maga a történet. Elejétől a végéig megfigyelhetők a naturalizmus és kissé a minimalizmus stílusjegyeit is, viszont a lassúságával nem tudtam mit kezdeni. Nehezen feldolgozható, súlyos dráma háborús háttérrel, de töredelmesen bevallom, hogy nem én voltam a célközönsége.
A főszereplők kimondottan életszerűen játszanak, legyen szó akár Rachel Mwanzáról, Alain Lino Mic Eli Bastienről vagy Serge Kanyindáról. Alakításaikat már több frontról honorálták valamilyen formában, ami nagyon is helyénvaló.
Ezúttal is rövidre zárnám a mondandómat, hiszen leírtam a lényeget, és aki ezek alapján lát benne lehetőséget, vágjon neki, mert a többi 'munkát' majd már maga a film elvégzi. Pontokban viszont semmiképpen nem több mint 6/10.
