Marseille. Maffia. Revans. Az elmúlt három évben már visszavonultan, békésen él a hírhedt gengszter, Charly Mattei (Jean Reno – Leon, a profi, A Da-Vinci Kód). Végleg feladta törvényen kívüli életét, mindene a családja, felesége és két gyermeke, nekik szenteli életét. Azonban egy hideg téli reggelen minden megváltozik. Szörnyű mészárlás vár rá, hagyják meghalni Marseille régi kikötőjének parkolóházában, 22 golyóval a testében… esélye az életre nulla, de ő mégis kitart, túléli. Halhatatlan. És hogy ezután mi következik? És mindehhez mi köze régi gyerekkori barátjának?

A filmet a marseille-i maffia világának egy 1977-es igaz története inspirálta. Alapjában véve nem rajongok a francia filmekért, mert legtöbbször bugyuták és lezsibbasztanak, viszont ez erős ellenpélda lenne rá. Richard Berry rendező nem sok filmmel rendelkezik, viszont ezzel mindenképpen valami nagyot alkotott. Klaus Badelt (A Karib-tenger kalózai) zenéje rengeteget dobott az egészen, hangulatossá és átérzővé tette az aktuális jelenetet, bár ez nem meglepő, alap dolog tőle.

Jean Reno mindig is kiemelkedően jó színésznek számított, és most újra bebizonyította, hogy nem rozsdásodott be, sőt! Bármikor, bármilyen komoly szerepet rá lehet bízni, mert nem okoz csalódást sem a nézőknek, sem a kritikusoknak. A többi színészt fölösleges felsorolnom, mert igazából senkibe nem lehet belekötni, mindenki helyén volt, játszotta a szerepét és nem kellett senkitől pofára esni, és ennek viszont nagyon örülök, mert manapság ez se gyakori eset.

Az alvilág különösen kegyetlen életébe tökéletes bepillantást nyújt a film, és végig különös a hangulat, a jelenetek, minden. Mondhatni egy nagyon jól sikerült alkotás, ami megmarad az emberben. Például, hogy felejthetném el azt a jelenetet, mikor a mélygarázsba teleeresztik Jean Reno-t golyóval? Az összeesküvés elmélet szintén működő dolog volt főszálként, bár a bosszú sem szorul háttérbe. Szerencsére az akcióval sem spóroltak, bár igaz a közepe felé átmegy egy kicsit nyugisabb szintre, de aztán felpörögnek az események, és odatapasztja a nézőt a vászon elé. Legalábbis velem így tette.

A történet elolvasása után felvetődik a kérdés, hogy kell nekünk egy újabb bosszúállós film? Mert már igaz tele ezekkel a padlás, mégsem tudom ráhúzni a vizes lepedőt, hogy agyonfelhasznált anyag. Fura mód érzelmi részt is kapott, igaz csak keveset, ám jelentősége annál nagyobb, és ez szintén tetszett.

Szó, mi szó, nekem ez 8/10-es élmény volt főként a témája és a rengeteg kellemes csalódás miatt, szóval aki szereti a maffiás filmeket, ebben sem fog csalódni.