1910, Seattle. Itt kezdődik ez a történet, a jómódú John Rimbauer (Steven Brand) megkéri Ellen (Lisa Brenner) kezét. Majd beköltöznek hatalmas közös házukba, a Rose Redbe. Hogy ismerős a név? Nem véletlen, ugyanis a film nem más, mint a Rózsa vére című klasszikus előzménye. Ellen már a beköltözéstől kezdve hangokat hall a házban, a Rose Red őt hívja. Már a ház megnyitóján furcsa dolog történik egy hölggyel, majd később Ellen két barátnője is eltűnik. Ellen és Jack kapcsolata eközben folyamatosan kezd kihűlni, bár szexuális téren eleinte nincsenek gondok, egészen különleges dolgokat is kipróbálnak, és két gyermekük is születik, Adam és April, akinek az egyik karja csonka, és ezért Ellen Jacket okolja. Időközben még két szobalány is eltűnik, mint kiderül előzőleg mindkettőjüknek viszonya volt Jackkel. Doug, Jack üzlettársa pedig felakasztja magát, mikor a ház ura kirúgja őt, megfenyegetve azzal, hogy nyilvánosságra hozza homoszexualitását, és felszólítja, hogy gyemrekeit messz kerülje el, Doug ezt veszi nagyon a szívére, ugyanis nagyon szerette Adamet és Aprilt. April azonban továbbra is hallja őt, és elmondása szerint játszani is szoktak, hamarosan viszont April is eltűnik. Ellen egy szeánzot rendez, ahol többször elhangzik, hogy "Építs a Menny felé, az élet örökké tart!" Ellen ezután megkezdi a Rose torony építtetését, melyet azonban Jack hamarosan leállít. A végére azonban jön egy nagyon ütős csavar, de azt inkább nem lőném le.

Összegzés: A film remekül adja vissza az 1900-as évek elejének atmoszféráját a felsőbb tízezer tagjain keresztül, ahol, mint kiderül, a legtökéletesebbnek látszó házasságban is van valami titok. Horrorként abból a szempontból nem állja meg helyét a film, hogy igazán félni elég kevésszer van okunk, viszont a feszültséget és az érdeklődést végig fenttartja.

Értékelés: A főszereplők parádéznak, mindenki hozza a maximumot az általa megformált karakterből, Lisa Brenner és Steve Brand külön dícséretet érdemelnek, nagyon jók a zűrös Rimbauer házaspárként, ugyanakkor, ha a jelenet azt kívánja, a levegő is vibrál közöttük. A rövid játékidő (88 perces a film) alatt egy pillanatra nincs megállás, valami mindig történik, és még a végén csavarnak is egy jót a sztorin, amit ugyan el is vártunk a végkifejletnél, de nagyon stílusosan oldották meg. Nekem személy szerint nagyon tetszett a film, és a kisebb hibáival együtt is 8/10-et adok rá.