CineFest 2017 - Értékelés: Szívritmuszavarok (Aritmiya / Arrhythmia)

Oleg fiatal, tehetséges mentőorvos. A felesége, Katya a sürgősségin dolgozik. Szereti Oleget, de elege van abból, hogy a férfit többet törődik a betegeivel, mint vele. Válni akar. Oleg mentőállomására új főnök érkezik, aki nagyon szigorú szabályokat vezet be. De Oleget nem érdeklik a szabályok, ő életeket akar menteni, ami persze nem tetszik az új főnöknek. A munkahelyi krízis és a családi vészhelyzet miatt összecsapnak a feje fölött a hullámok. A riasztások, alkoholmámorban töltött szabadnapok és az élet értelmének keresése közben Olegnek és Katyának újra meg kell találnia az egymáshoz vezető utat.

A Szívritmuszavarok olyan érdekes filmmé nőtte ki magát a végére, amire egyáltalán nem voltam felkészülve. Mit ne mondjak, az oroszoknál sem rózsás az egészségügy helyzete, és nem védelemből írom, de ehhez képest idehaza arany életünk van. Párkapcsolati dráma az egyik legnehezebb időszakról, amelyet megélhet az ember, és azt kell mondanom, hogy ezt a részét (is) kifejezetten jól kezeli a rendező. Eleinte kételyek közepette ültem a teremben, és valami egészen mást vártam ettől az orosz filmtől.

Aztán szép lassan nem volt más választásom, mint ráeszmélni, hogy kegyetlenül szépen hozza az élet apró dolgait, amelyek mindenki életében bekövetkeztek már legalább egyszer. Ha már belekezdtem, első körben nézzük a párkapcsolati részét: az oroszok szeretnek tintázni, és ha ezt túlzásba viszi bármelyik fél is, akkor értelemszerűen áll a bál. Ebben a tekintetben nem sok újat tud felmutatni a film, viszont mélyebben belenézve elég jól visszaadja, hogy mennyire könnyen elmérgesedhet egy párkapcsolat. Mindkét főszereplő kitett magáért, de a férj mentős kollégái is nagyon szimpatikus egyénként jelennek meg a történetben.

Másik oldalként az egészségügy van jelen, ahol egyre mostohább, egyre kegyetlenebb a helyzet. Nagyon nehezen fér a fejembe sok minden, de a valóság tényleg ezt diktálja, amit Boris Khlebnikov filmje képvisel. Inkább bele sem megyek jobban, mert látni is elég volt, hogy hogyan őrölnek odakint (is) a bürokrácia malmai. A Szívritmuszavarok is elbírt volna egy kicsit szűkebbre szabott játékidőt, és remélem, hogy a 116 perccel csak a drámai hatás növelése volt a készítők célja. 8/10.

• Az idő szerencse • Mindenkit hajt valami...

Szólj hozzá!

*

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .