1890. július 27-ének alkonyán egy ösztövér figura botladozott végig a francia Auvers álmos kis főutcáján. Nem volt nála semmi, kezét a hasához szorította. A friss lőtt sebből szivárgott a vér. Ő volt Vincent van Gogh, akit akkor még alig ismert valaki, mára viszont a világ talán leghíresebb festője lett. Tragikus haláláról régóta tudunk, de a mai napig nem tisztázott, hogyan és miért lőtték meg. A „Loving Vincent" ezt a történetet meséli el.

Ez a világ első nagyjátékfilmje, aminek minden egyes jelenetét olajfestményekből animálták, ezzel pedig kivívja magának az egyediséget, amellyel egyre kevesebb film büszkélkedhet el. Ezt úgy kell elképzelni, hogy minden jelenetsort egyenként megfestettek, több mint száz festő, nagyjából hat éven át dolgozott ezért a 95 perces végleges változatért. Technikailag tehát hatalmas dolgot vittek véghez, ehhez kétség sem fér.

Viszont sajnos van DE. De a helyzet az, hogy hiába érdekes a környezet, nyilván néhány perc után az ember megszokja azt, és habár lehet benne folyamatosan gyönyörködni, azért ez önmagában másfél órán keresztül nem tart ki. A történeten picit többet kellett volna elidőzni, mert ugyanaz a szituáció állt be, mint az utóbbi időben elég sok filmnél: az eleje és a vége érdekes, a többi pedig valamivel laposabb.

Kár érte, hogy itt egy kicsit elbukik a dolog, mert amúgy nemes történet került vászonra, ráadásul igazán exkluzív megvalósításban, amelyet eredetileg nem is terveztem, hogy megnézek. Csak hát… mégis úgy döntöttem, hogy ezt a lehetőséget nem hagyom ki. Örülök, hogy egy kis kultúrát magamba szippanthattam, csak épp sajnálom is, hogy ebből a sztoriból csak ennyit tudtak kihozni a készítők.

A Vincent Van Gogh rajongóknak van egy jó hírem: valamikor az ősz folyamán hazai moziforgalmazásban is vásznakra tűzik a Loving Vincent-et, és van egy olyan sanda gyanúm, hogy a festő legnagyobb fanjai jobban fogják élvezni és értékelni ezt az animált festményfilmet.

Nagyon szépen van lefestve az egész film, ezt nem győzöm elégszer írni, és viszonylag kevés képkocka jut egy másodpercre, ám ez engem egyáltalán nem befolyásolt semmiben. Nagyjából negyedóra után úgy tűnt, mintha igazi mozgóképeket látnék, persze amikor újra a festményekben kerestem az unalom utcájából kivezető utat, akkor ismét volt min legeltetni a szemem. Egyetlen oka van, hogy a végső pontozásnál kegyes leszek, és nem húzom le, ám ezeket a pontokat valahol a film technikai részére adom: 8/10.