Három, iratokkal nem rendelkező bronxi tini a középiskola utolsó évében próbál lavírozni a bürokrácia útvesztőiben, hogy megszerezzék a hőn áhított papírokat, és az Egyesült Államokban maradhassanak.

A színészként is ismert Matthew Newton (Three Blind Mice, Right Here Right Now) nem túl gyakran adja rendezésre fejét, az elmúlt tizenkét évben ez a harmadik alkotása, és az a helyzet, hogy filmje nem várt sikereket ért el nálam. Nehezen emészthető, és kezelhető helyzet a bevándorlási téma, ami napjaink egyik legaktuálisabb problémája. Általában mindig sötét módon közelítenek meg egy-egy ilyen történetet, és nem azt mondom, hogy A semmiből olyan vidám hangvitellel dolgozik, ugyanakkor remek az elmesélése.

Ahogyan a legtöbb magát komolyan vevő drámára jellemző, mind a karakterek, mind pedig a színészek is roppantul erős egyéniségek. Karakán emberek, akiket nem kell félteni egy számukra annyira nem is idegen, ám annál veszélyesebb közegben. Gondolok itt azokra a lázadós jelenetekre, amikor elfojtatlanul szembeszállnak az utcán egymással, vagy amikor az ügyvéddel keverednek vitába, esetleg azzal a tanárnővel, aki egyébként segíteni próbál nekik. Érdekes maga a történet, és nem lanyhul el a dinamikája, ennek köszönhetően gyorsan lepergett a másfél óra környéki játékidő.

Hármójuk közül J. Mallory McCree a kedvencem, és azt hiszem, vele foglalkozott legtüzetesebben a cselekmény is. A családi hátterének köszönhetően talán őt ismerhetjük meg a legjobban, de Raquel Castro karaktere sem mellékes, csak épp nála odahaza jobban áll a bál, ami még tovább rontja a helyzetet. Octavia Chavez-Richmond is egy lázongó típust játszik, végül is itt mindenki kiáll magáért és nyugtalankodik, hiszen fiatalok, előttük az élet, és szeretnének boldogulni. Mindezt tökéletesen visszaadták az alakításaikkal.

Főszereplőt játszik még az általam nem annyira kedvelt Julianne Nicholson is, aki cselekedeteivel a végére csak belopta magát a szívembe, és öröm nézni, ahogyan önzetlenül segít a fiatalokat. Az ügyvéd törekvései is megleptek a mai világban, ebből kifolyólag nyilván őt is nagyon bírtam. A helyszín New York City, ahol tényleg nem könnyű boldogulni, de ezeket a fiatalokat úgy ismerhettük meg, hogy tényleg van jövőjük az Államokban, ezáltal több értelmet nyer az is, hogy maradhassanak. Ezt a mondatomat kéretik nem félreérteni, nem kiforgatni, itt most jelen esetről beszélek konkrétan.

Matthew Newton úgy dolgozta fel tehát ezt a témát, ahogyan sokan képtelenek. Lényegében nem is tudom, hogy mit csinált másként, mint a többiek, mégis sokkal fogyaszthatóbb a végeredmény. Nincs szájbarágás, mindenről őszintén beszél, és úgy gondolom, hogy ezek fontos tényezők egy értékes dráma esetében. Pontjait tekintve a nagyon erős 8/10-et simán megugrotta.