A film az egymástól eltávolodott rokonok újra találkozása által felszínre törő konfliktusok sorát mutatja meg: Eszter nővére, Ernella családjával egy év után hazatér Skóciából, és Eszterék kénytelenek őket befogadni. A kényszerű együttlét szembesíti a családtagokat egymással, felszínre hozva a két család között feszülő ellentéteket.

Még mindig van bennem egy félelemérzet a magyar filmekkel kapcsolatban, de a CineFest árjával sodródva nyilván nem hagyhattam ki azt Ernelláék Farkaséknál című produkciót, hiszen egyrészt országos premierről beszélünk, másrészt pedig ilyen közegben a legjobb művészfilmeket nézni. Nem a filmhez tartozik, de a vetítés előtt a jó kis magyar valóság személyesen is bekopogtatott néhány vérszomjas irányításmániás fenevad módjára eljárni kívánó "staff néni" személyében. Mindenesetre Pancakespeedy barátommal mosolyogva elengedtük útjára az indokolatlanul küzdő nénit.

Újabb ízig-vérig magyar filmmel bővült a repertoár, ráadásul jelen esetben egy helyzetkomikumokra épülő drámáról beszélünk, ami napjaink egyik legnagyobb alapproblémáját, a lakhatást firtatja. A készítőktől tudjuk, hogy mindenféle különösebb büdzsé nélkül, diák operatőrökkel forgott az Ernelláék Farkaséknál, amelyet Hajdu Szabolcs írt, rendezett és az egyik főszereplőt is ő alakítja. Véleményem szerint a forgatókönyv több ponton is fantasztikus, hiszen, ha nem kerültek volna bele azok az apró piszkálódások, akkor nem is lenne miről beszélni. Hiszen ki lenne kíváncsi egy olyan történetre, amiben nem történik semmi?

A körülményekhez képest, úgy gondolom, hogy Szabolcs és a stáb kimaxolták a helyzetet, és egy olyan film született, amire érdemes felnézni. Arról nem is beszélve, hogy ismét egy példa, hogy a pénz nem minden. Példaértékű továbbá az is, hogy egyes jeleneteknél nem lőtték el a szokásos kliséket, pedig a helyzet tipikusan úgy nézett ki, hogy erre megy ki a játék, aztán kellemesen csalódik a néző - legalábbis én biztosan. De értékelendőek azok a húzások is, hogy nem hagynak nyitott kérdéseket, gondolok itt most a boríték szituációra.

Nekem a kedvenc szereplőm egyértelműen Hajdu Szabolcs volt, mert a maga kis stílusával tőle kapjuk a legjobb beszólásokat, a legnagyobb aranyköpéseket, és azok a tekintetek is önmagáért beszélnek. Szabolcs filmbeli feleségét játszó Török-Illyés Orsolya a valóságban is a felesége, és a két gyerekszereplő pedig az ő gyerekük. Így már értem, hogy miért voltak annyira harmonikusak azok a jelenetek, amikor Szabolcs és Hajdu Zsiga közösen töltik el az időt. Illetve így már több minden világossá válik, viszont az egy új szituáció mindenki életében, hogy a kislányt játszó Hajdu Lujza a cselekmény szerint a másik család gyermeke.

Ernella szerepében Tankó Erikát láthatjuk, a férjét pedig Szabó Domokos játssza. A kettejük játéka és párbeszédeik is rengeteg vicces pillanatot szülnek, főként a férj naivitása miatt. Szívesen fogyasztottam azokat a jeleneteket, amikor közös eszmefuttatást tartottak, és a helyzet akkor vált még viccesebbé, amikor Szabolcs is bekapcsolódott, és elkezdték oltani egymást. Az emlékkönyvet előkeresős rész hibátlan! A színészekről röviden-tömören ennyit, az viszont biztos, hogy összességében senki sem okoz csalódást, és mindenki hozza a tőle elvárt szintet.

Hiába diák operatőrökkel forgott ez a produkció, magán a filmen ez egyáltalán nem szembetűnő, és igazándiból manapság Hollywood az, aki benézi ezt a témát. Az sem látszik, hogy ennyi különböző ember vette filmre a cselekményt, így a képi összhang is adott. Ami a képeit illeti, érdemes megfigyelni, hogy mennyire kontúros jellegű minden egyes képkockája, amelyek lényegében a film saját motívumaivá is válhatnak. A film zenéibe sem akarok, és nem is tudok belekötni.

Tehát, ha akartok látni egy valódi történetet, ami ténylegesen aktuális téma manapság, akkor nézzétek meg az Ernelláék Farkaséknál-t, mert felettébb szórakoztató, és akár még tanulságot is lehet belőle leszűrni. Alapvetően tényleg hasonlít az Ez csak a világ végére, csak az egyik ezért jó, a másik pedig azért. Elgondolkodtam a kilencen, de a 8/10-et sokkal könnyebb leírnom, szóval maradok ennél a pontszámnál, és jegyzem meg ismét, nagyon tetszett, amit láttam.