A húszas éveiben járó egyedülálló anyukának, Minának komoly gondjai vannak. Színésznő akar lenni, de minden meghallgatást elszúr valamivel. A baj csak az, hogy semmiféle más munka nem érdekli. Ráadásul egy már foglalt pasival randizik, aki egyébként is fülig szerelmes - önmagába. Egy svéd filmessel való találkozás ugyan kecsegtet némi változással, de Mina életében az egyetlen állandó dolog a folytonos siránkozás amiatt, hogy az anyja nem helyesli, amit tesz. Ez a rosszallás olyan mély és annyira komoly, hogy végül Mina önpusztító lázadásba kezd, aminek következtében az egész családot kiközösíti a Norvégiában élő pakisztáni közösség.

A 2014-es CineFest programjából ez volt az egyik nagy kiszemelt, Iram Haq rendezőnő munkája, aki norvég-pakisztáni származású, és ennek súlya kézzelfogható a filmjén is. Bevallom őszintén, kicsit norvégebb drámára számítottam, csakhogy ez inkább közel-keleti irányba mozdult el a rendezőnő miatt. Jegyzem meg, teljesen érhető ez a felfogás, főleg, ha a történetét is jobban szemügyre vesszük. No, de elég a félrebeszélésből, hiszen itt egy kimondottan korrekt és jól működő dráma érdekes történettel.

Mina életének filmre vett része nem szokatlan, bár kissé meglepő, hogy a fiával szemben egy olyan férfit részesít előnyben, akit csak 300 méter óta ismer - persze nem sokkal később már fülig szerelmes belé. A tiéd vagyok cím jól mutatja Mina döntését, ugyanakkor gyönyörűen látható a karaktert alakító Amrita Acharia-n, hogy két ember között őrlődik. Mindkettejüknek próbál megfelelni, és a fiát sem akarja háttérbe szorítani, mégis mindent elkövet, hogy együtt lehessen új szerelmével.

Férfi fronton Noomi Rapace volt férje, Ola Rapace bizonyít, aki óvatosan, de nyomulós módon közel kerül Minához, és elcsavarja a fejét. Vagy fordítva? Kettejük között jól működött a kémia, bár szerintem helyenként túlzásba vitték egymás nyalását-falását, ami nem épp szerencsés húzás félig-meddig Mina kisfia társaságában. Történetük ezen pontján látszott, hogy mennyire nagy a dilemma a női főszereplőben. Nem akarta hátrahagyni kisfiát, de új szerelmét is ki akarta élvezni a lehető legjobban, és legtöbb módon.

A fiú szerepében Prince Singh mutatta meg a frankót, akitől meglepően őszinte alakítást láthatunk, és mindenképpen el kell mondanom róla, hogy nagyszerű gyerekszínész, aki még sokra viheti a jövőben. Akár párkapcsolati drámának is nevezhetjük a filmet, amelynél jelentős szerepet töltenek be a kérdőjelek. Ezek a tipródások szépen visszaköszönnek, bár nekem kissé lassú lefolyású volt, de összességében egy igazán hiteles történetnek tartom.

Aki szereti ezt a témát, bátran ajánlom neki a filmet, viszont mindenképpen nézzetek előtte egy előzetest, illetve a közel-keletiségével se felejtsetek el számolni. Meggyőződésem, hogy skandináv drámaként jobban működött volna, de így is összeszedett magának egy 8/10-et.