Parador Húngaro - ez a neve a Bogota belvárosában található, több évtizedes múltra visszatekintő híres kis kifőzdének. A tulajdonos, Villás György, vagy, ahogy Kolumbiában ismerik Jorge, az 50-es évek végén érkezett. Jorge-val szemben ott van Patrick, a szívében magyar amerikai, aki egész életében nomádként élt. Ők ketten, minden különbözőségük ellenére, igaz barátokká válnak, akiket az a Magyarország köt össze, amely valójában három ország egyszerre: a György emlékeiben élő Magyarország, a Patrick képzeletében élő Magyarország és az a Magyarország, ahol azok élnek, akiket György hátrahagyott.

Ez a film sem tartozott eredetileg azok közé, amit kinéztem magamnak, de végül egyáltalán nem bántam meg, hogy megnéztem. Akik nem tegnaptól olvasnak, tudják, hogy a dokumentumfilmeket kimondottan nehezen viselem, és a Parador Húngaro kimondottan dokumentarista alkotás némi történelmi háttérrel, és sok-sok magyarsággal. A film stílusáról annyit, hogy tényleg a dokumentumfilm kategóriát képviseli, ugyanakkor ezt ma már Hollywoodban talált kamerás filmnek is csúfolnák.

Patrick Alexander és Aseneth Suarez Ruiz rendezték, amelynek középpontjában György áll, a magyar, aki sok évtizedet lehúzott Bogotában. Érdekes, hogy nem akart kimozdulni onnan, viszont totálisan meg bírom érteni. Mivel a rendezők jelen voltak a fesztiválon, megtudhattunk jó néhány háttér információt, például azt is, hogy Aseneth Suarez Ruiz nagyban befolyásolta a film elkészülését. Ő jegyzi a forgatókönyvet, és véleményem szerint kimondottan jó ötletekkel dobta fel a filmet, ugyanakkor nagyon fajsúlyos alkotás, ami helyenként nehezen nézhető.

Ezzel szemben viszont egy élmény volt maga a vetítés, és egy ilyen nem átlagos filmet látni, ugyanis kemény ez a téma, bárhonnan is nézzük. És igen, az élet adja a legnagyobb drámát, ezt be kell látnom. Érdekes. Leginkább ez a kép alakult ki bennem a Parador Húngaro-ról. Tényleg nagyon nehezen bírtam végigülni, bár az sem mellékes, hogy nehéz napot tudhattam magam mögött. Mindenképpen példaértékű az, amit Patrick véghezvitt, és ő választotta azt, hogy magyar szeretne lenni. Nem tudom, hogy valaha kikerül-e a nagyközönség elé, de ha egy kicsit szeretnétek világot járni sok-sok magyarság közepette, akkor hajrá.

Nem is húzom tovább a sorokat, még épp elérem a Free Entry ismétlést, erre pedig gyorsan kiszórom a kis 8/10-emet, de tényleg nem asztalom a dokufilmek.