A függetlenségét harcosan őrző, harmincas évei közepén járó Ronah szexuális tanácsadóként dolgozik New Yorkban. Arra tanítja klienseit, amitől azok a legjobban félnek, hogyan kell közel kerülni valakihez. Az élete fenekestül felfordul, amikor csapodár új kliensével, Johnnyval kezd dolgozni. A „Fejvesztve" a szakmai és személyes intimitás közti vékony, elmosódott határvonalat vizsgálja modern világunkban.

A Sundance válogatás kategória keretén belül lehetőségem nyílt megnézni az idei CineFesten a Kontrollvesztés című drámát, ami egy amerikai alkotás Anja Marquardt eredeti ötlete alapján. Anja nem csak írta, hanem rendezte is a filmet, aminek egyetlen képkockája elég volt ahhoz, hogy tudjam, nekem látnom kell ezt a filmet. A Sundance Channeltől már megszokhattuk, hogy sok esetben nyers, egyenesen tálalt cselekménnyel szembesítik a nézőt, ami itt sem hazudtolja meg önmagát.

Akik szeretik és nézik a csatorna repertoárját, nem fognak meglepetésekbe ütközni, mint ahogyan a Kontrollvesztés sem okoz csalódást. Először a Fejvesztve magyar címet kapta egyébként, de úgy gondolom, sokkal jobb a jelenlegi címe, ami még mindig nem biztos, hogy a végleges marad. Na, de ez most nem is fontos, hiszen itt egy remek dráma, ami kényes témát feszeget, de Lars von Triernek hála ez csak dajkamese azok számára, akik ismerik a munkásságát.

Brooke Bloom játssza a női főszereplőt, akinek életkorát elég nehéz meghatározni, de a filmben egyértelműen idősebbnek sminkelték, mint ahány éves valójában. Néhány filmben, de főleg tévésorozatokban már láthattuk őt, viszont engem sikerült meggyőznie színészi játékával. Kissé érződött a rendezőn, hogy az első nagyobb munkáját nézzük, viszont úgy tűnik, hogy a szereplők megkapták a kreatív szabadságot, és kibontakozhattak saját tudásuk keretein belül. Bloom ezt szállítja mindennél hitelesebben.

Marc Menchaca alakítja azt a férfit, aki fenekestül felforgatja Bloom karakterének életét. Érdemes megfigyelni a kettejük közötti kémiai folyamatokat. Elég satnya ez így leírva, viszont ez az őszinte valóság, hiszen csodás az a dolog, ami kettejük közt végbemegy. Persze nem a szó szoros értelmében, hiszen drámai témájú filmről beszélünk, amit nem lehetett egyszerű nagyvászonra álmodni. Ugyanakkor… megvannak a maga kis mozgatórugói szerencsére. Dennis Boutsikaris vendégszereplése mindenképpen megér egy rövid mondatot, szóval ő sem lóg ki a sorból.

Megemlíteném még a kameramunkát, és a gyönyörűen fényképezett jeleneteket is, amelyeket szintén megszokhattunk a Sundance Channeles filmalkotásoktól. Szeretem a szépet, és szeretem, amikor valamit hozzáértéssel alkotnak meg. Örülök, hogy nagyvásznon láthattam mindezt, még akkor is, ha egy szomorú történetről lévén szó.

Egy szó, mint száz, dúl a CineFest, én pedig a billentyűzetemet csépelem. Hát helyén van ez így? Kemény napok, de imádom egytől egyig, még akkor is, ha minden energiámat felemésztik. Pontokban 8/10 néhány apró malőr, és eseménytelen pillanat miatt.