CineFest 2014 - Értékelés: Az origó (I Origins)
Ian Gray doktorandusz hallgató. Molekuláris biológiát tanul, a szakterülete a szem evolúciója. Egy este a laborjából egyenesen egy házibuliba megy, ahol egy futó, de annál intenzívebb kalandba keveredik egy álarcos modellel, aki aztán eltűnik az éjszakában. Bár csak egy ragyogó, ikonikus szempárra emlékszik, Ian megtalálja a lányt és egymásba szeretnek. Világnézetük radikálisan eltérő, de ez csak még jobban elmélyíti kapcsolatukat és örök hűséget esküsznek egymásnak. Évekkel később Ian és a munkatársa, Karen, fantasztikus felfedezést tesz, ami megrengetheti a világot. Kockára téve a munkáját és a családját, Ian elutazik a világ másik végére, hogy megtudja az igazságot és annak esetleges következményeit.
A tavalyi Brit Marling főszereplésével készült CinFestes film csalódást okozott, így túl sok reményt nem tápláltam e szemes poszteres dráma iránt, aminek még a története sem tűnt túl izgalmasnak. Viszont a helyzet élőben már nagyon más. Eleinte csak egy random romantikus történetnek tűnik, amit a biológia vesz körül, na meg a spirituális téma megkérdőjelezése is érdekes. Azonban az első nagyjából félórát követően Mike Cahill (Felettünk a Föld) rendező elkattintott bennem valamit, és onnantól kezdve beszippantott. Csak néztem ki a fejemből, hogy mi történik, és szomjasan ittam a cselekmény minden képkockáját.
Michael Pittet a Boardwalk Empire sorozatból ismerjük, akiről már a pilot idején fiatal DiCaprio képem alakult ki, és ez mostanra sem változott, sőt! Pitt ebben a szerepben kicsit olyan, mint egy kutatónak öltöztetett Johnny Depp-Leonardo DiCaprio ötvözet. Ezeket egyértelműen a szemüveggel és a szemébe lógó hajjal érték el, na meg azzal a makacs felfogásával, amiből ritkán akart engedni. Ha már így belevágtam a szereplőkbe, írnám is tovább Pittről a gondolataimat. Azon felül, hogy zseniális színész, több mint ideális választás erre a főszerepre.
Astrid Bergès-Frisbey leginkább különös, ugyanakkor gyönyörűnek is van ábrázolva a filmben, aki egy olyan szempár tulajdonosa, melyben könnyű elveszni. Plusz még egy külön jelenség is, aki édeskés kapcsolatba keveredik Pitt karakterével. Összeillenek, kis bohókás az ő kapcsolatuk, ami ad egyfajta romantikus szálat, de nem válik tőle csöpögőssé a film, ez pedig nagy szó, de hát mit is várhatunk Mike Cahilltől, aki második nagyjátékfilmjével tisztelt meg bennünket. A kettejük közötti kötelék egy életre szól, ami egy olyan dolog, hogy vagy hisz benne az ember, vagy nem.
Brit Marling a háttérben mindig is jelen volt, aztán átveszi Astridtól a főszerepet, és innentől kezdve minden visszaáll a tudományos kerékvágásba. Érdekes kérdés maga a hit és a spirituális dolgok, amelynek nagy ellenfelei a tudományos tények. Cahill drámája is ezt vesézgeti eszményi módon, és nem gondoltam volna, hogy láthatok a fesztiválon erősebb filmet A törzstől, de itt ettől többről van szó. Számomra gigantikus meglepetést produkált a film. Magával ragadott, és egyetlen pillanatra sem eresztett el. Megemlíthetnék még pár nevet, de a többiek nem fontosak - legalábbis a nevük nem lényeges. Gondolok itt a hétéves indiai lányra, viszont ő máris külön bekezdést kap.
Először is, mind a szimbólumok, mind pedig az utalások egyértelműek abban az esetben, ha beleéled magad a filmbe, vagy már akár akkor is, ha csak kicsit is szinkronba kerülsz vele. Én az előbbi kategóriába tartozom, imádtam, hogy szépen volt fényképezve, odáig voltam a témájáért, pedig egyébként nem asztalom, és eszméletlen, hogy már a teremben milyen kérdések fogalmazódtak meg bennem. Most térnék ki az indiai kislányra, aki egy tanulmány. Tény, hogy Indiának azon részén, ahová a doktorunk ellátogat, kimondottan alacsony az életszínvonal, de a hirdetés feladását követően jól látszott az emberek kapzsisága. Na és itt jön csak igazán képbe a keresett indiai kislány.
Tényleg nincs jelentősége, hogy ki alakította, viszont elég őszinte játékot láthatunk tőle, amire nem sokan képesek. Persze, az sem kizárt, hogy a körülmények nagyítottak ezen, de nem gondolom, hogy erről lenne szó. Van az a jelenet, amikor a kislánynak képeket mutogat Ian, a felesége pedig a világ másik végén készíti a tesztet. Értem, hogy miért került bele ez a kérdőjeles rész, mert így nem lehet egyértelműsíteni, vitatottá válik a központi téma. Arra a kérdésre, hogy a kislány miért olyan tesztet csinált amilyet, az a válaszom, hogy az első kérdésekkor intuitív döntéseket hozott, míg ezeket követően már befolyásolva volt Ian jelenléte által. Ergo ugyanez a teszt egy fehér szobában, emberek nélkül, nagyon más lett volna. Erre bizonyíték a liftes jelenet. Azért írtam így körbe, hogy a spoilereket kerüljem.
Az origó egy olyan film, amiről öröm írni, öröm beszélni, és mindemellett egy olyan technológiai újítást mutat be, amivel érdemes foglalkozni. Ebben a témában érdemes lenne kutatásokat végezni, tovább áskálódni, és összehozni a világ egyik nagy felfedezését. Megdöbbentő dolgokat raktak elém, és mivel kevésbé hiszek a spirituális dolgokban, így engem tökéletesen kielégítettek azokkal a tudományos alapokkal, amelyeket felfedeztek, megmagyaráztak. És végre egy film, ami megkapta a tökéletes magyar címet. Nem tükörfordítás, mégis kifogástalan.
Feljebb ugyan már írtam, hogy Az origó egy gyönyörűen fényképezett tudományos dráma, de ezen a ponton még elidőznék. Igaz, hogy BARCO projektorral vetítenek a fesztiválon, ami jelenleg a világon az egyik legjobb, de itt annyira nagy jelentősége van a tű éles képeknek, hogy hihetetlen. A szemekről készült makrók, és minden más egyéb kép csodás, elég csak felmennetek az IMDb-re, és végiglapozni a jelenetképeket. Utólag elnézve mindegyik zseniális, és ugyanezt éreztem a film közben is. Szükséges volt ahhoz, hogy eszményi legyen az összkép.
Három alkalommal is könnyeket csikart ki belőlem, méghozzá valami egészen furcsa módon, de mindegyik pillanatban az jutott eszembe, hogy hiába lesz meg a véleményetek, itt bizony megszületett a 11/10-es kategória. Lehet túlzónak találjátok, de bennem olyan érzéseket indított el, hogy boldogan hozom létre ezt a kategóriát. Látni akarom. Újra és újra, mert tudom, hogy rengeteg részletet még nem fedeztem fel benne.
Allain
Eddig is vicc volt itt az egész értékelősdi (pl 2 év alatt több 10/10es film, mint amit én valaha láttam), de sikerült rátenni még 1 lapáttal.
függő
Egyrészt, az egy dolog, hogy szemmel láthatóan neked nem jönnek be a művészfilmek, de akkor miért olvasol még? Csak úgy őszintén…
Másrészt pedig tippre nem is sokat néztél meg belőle, mert vagy nem elérhető, vagy nem érdekel, ergo úgy mondasz valamiről véleményt, hogy nem is láttad. Az úgy rendjén van?
És akkor nem is mentem el odáig, hogy más véleményét tiszteletben tartani…
victoryus94
Allain arra célzott, hogy a 10/10 = tökéletes.
Nos egyet értek vele, én még nem láttam tökéletes filmet.
Tehát ő nem a filmet kritizálja, hanem a cikkírót/esetleg az oldalt a filmek pontozása miatt, ami nem realisztikus. (vagy lehet, hogy az, csak az összes pontból le kell vonni hármat hogy kijöjjön a valós érték)
függő
Világosan értettem, hogy mit írt. Azon esetleg nem gondolkodtatok még el, hogy hagyni kellene mást is véleményt alkotni, és nem megmondani helyette, hogy neki hogy tetsszen az adott film? Nem vagyunk egyformák, millióféle életet élünk, más hatások érnek, mindenkit más, másként érint meg. Nyilván, akik kisebb érzelmi intelligenciával rendelkeznek, nehezen értik meg az ilyesmit. És mielőtt kifogatnátok a szavaimat, nem helyezem magam senki fölé, vagy éppen alá.
'42
Ne hagyd magad függő! :) Az kritikád (és a film is) 10/10, csak gratulálni tudok hozzá.
függő
Köszi! Dehogy hagyom, mindenki azt mond, amit akar, nekem akkor is ez a véleményem, mert megérintett a film.
zsocso
Szerintem rendben van az, ahogy függő pontoz. Látszik, hogy ő élvezni akarja a filmeket, nem pedig a hibákat keresi. Nálam is évente van több 10/10-es film. Én azt veszem tökéletesnek, ami engem elszórakoztat. Nálam A Szikla ugyanúgy 10/10, mint A Tökéletes Trükk vagy az X-MEN Days of Future Past.
függő
Pontosan most írtad le a lényeget. Nem kötekedni járok moziba, hanem szórakozni, ezért is nem kritikát írok, hanem értékelést. Van egy kis különbség a kettő között, ha nem is sok. A szikla nekem is nagy kedvenc régről az Armageddonnal, a Con Airrel és az Ál/arccal együtt. ;)
zsocso
Azok a filmek, amiket emlitettél nagy kedvenceim nekem is még a tinédzser koromból. :)
függő
Pontosan így vagyok velük én is! :)