A cím magáért beszél: a film valóban egy egyéjszakás kaland története. Clara és Nikolai egy partin találkoznak és végül a férfi lakásán kötnek ki. A film első része gyakorlatilag a szenvedélyes szex nyílt ábrázolásából áll. Másnap reggel, mikor Clara megpróbál köszönés nélkül lelépni, beszélgetni kezdenek - ettől kezdve már nem csupán egyszeri kaland.

Két idegen ember találkozása, őszinte vallomása egymásnak, akik nem találják a helyüket a világban, lényegében nincstelenek, viszont arról részletesen tudnak beszélni, hogy "mijük nincs", és az is tény, hogy átlagon felüli érzelmi intelligenciával rendelkeznek. Anne Édmond filmje tavaly a Torontói Nemzetközi Film Fesztiválon debütált, és az egész cselekmény egyetlen éjszaka néhány óráját öleli fel, és szinte valós időben látjuk a főszereplőpáros között lezajló eseménysorozatot.

Előre szólok, hogy óvatosan vele, és még azt sem tudom mondani, érdemes megnézni az előzetesét, mert én sem láttam, szóval nem kizárt, hogy csökkentheti a filmélményt. Az elején vad, elszabadult partival indítunk, egy olyan éjszakán, amely később talán meghatározó lesz mindkettejük számára. Ezt követően a főszereplőpáros szeretkezését láthatjuk naturalista, életszerű ábrázolásban, és elég részletekbe menően, ami már-már úgy hatott, mintha egy felnőtt film előtt ülnék.

Nehéz témát boncolgat ez a kanadai alkotás, a magányt, amely a két főszereplőben már olyan mértékben van jelen, hogy majdnem teljesen kicsúszott a lábuk alól a talaj. Odáig jutottak mindketten, hogy már az sem jó, ha van valakijük, és az sem, ha nincs, de talán a társas magány a legrosszabb, bár idáig nem jutunk el, így nem megy át szentimentálisba. A hitük egyértelműen odaveszett, és már nem bíznak semmiben, csak sodródnak az élet árjával.

A Clara-t alakító Catherine de Léan meseszép arccal megáldott hölgyemény, de más témában sem kell szégyenkeznie. Egyértelműen ad egy plusz löketet a szépsége, a kisugárzása, pedig nem épp arról van szó, hogy mennyire fessen néz ki az adott helyzetben, és pont a hitelességével győzött meg. Dimitri Storoge méltó főszereplő Léan mellett, és kiváló alakítást produkál ő is.

A további részleteket hanyagolnám, mert ezt a filmet látni kell, amennyiben az előbb elmondottak felkeltették az érdeklődésed, de előre szólok, hogy a beszélgetés elég fontos összetevője, és nem feltétlenül mindig a szavak adnak ennek hangot. A maga kis nyers formájában tálalt alkotásról van szó, amely számomra egy halványabb 8/10-es élményt hozott tegnap éjszakára.