"A film igaz történet alapján készült, azonban egyes szereplők és a párbeszédek át lettek írva. Erről ennyit." Ezzel a bevezetővel indul a film, majd máris Mark Whitacre (Matt Damon) hangját halljuk, amint a kukorica fontos szerepéről beszél, mondván, hogy szinte mindenben megtalálható valamilyen formában. Ezek után már nem is tűnik annyira meglepőnek, hogy hősünk az ADM nevű kukoricával foglalkozó vállalatnak dolgozik, ahol mostanság gondok vannak a termelés hatékonyságával, és a vállalat kezd veszteségessé válni. Az igazgató, Mick Andreas (Tom Papa) ezt elsősorban az egyik japán konkurens vállalatnak tulajdonítja be, melynek elnöke időnként felhívja telefonon Markot, így Mick őt bízza meg a feladattal, hogy szedjen ki minél több mindent belőle. Mindehhez az FBI segítségét is igénybe veszik, és Brian Shepard ügynök (Scott Bakula) már másnap meg is jelenik Whitacre házában, hogy poloskát szereljen a céges telefonvonalra. Azonban valami baki történik, ugyanis Mark feleségét, Gingert (a Két pasi meg egy kicsi Rose-a, Melanie Lynskey) felhívja egy Regina nevű telefonközpontos hölgy, hogy az otthoni vonalukat is lehallgatják. Mark úgy dönt, elmondja a teljes igazságot Shephard ügynöknek, aki így végül társával arra a következtetésre jut, hogy Whitacre-t besúgóként fogják felhasználni, így ráveszik, hogy készítsen magnó- és videofelvételeket a találkozókról és megbeszélésekről. A dolgok azonban egyre csak bonyolódnak, és két és fél évnek kell eltelnie, hogy kiderüljön a teljes igazság. Vagy mégsem a teljes?

Matt Damon és Stephen Soderbergh rendező ötödször dolgoztak együtt az Ocean's trilógia és a Che második része után, és úgy tűnik, az összhang továbbra is teljes kettejük között. Damon egyébként nem kevés plusz kilót, és egy bajuszt is "felszedett" Whitacre karakterének eljátszásához, amit egyébként remekül old meg, simán lenyúlva a filmet mindeni elől, pedig egyik színészre sem lehet panasz. Külön kiemelendő még a Micket alakító Tom Papa, aki zseniális (és egyben gyakran trágár) dumákat süt el a filmben. Melanie Lynskey elsőre kicsit furcsa volt ebben a szerepben, hiszen most nem a "dilis csaj" karakterét játszotta (aki látta őt a Két pasiban, tudja, miről beszélek), de jól hozta Mark roppant megértő feleségének karakterét. A filmben egyébként sokszor hallhatjuk Mark gondolatait, melyek gyakran teljesen máshol járnak, és képes egy Shephard ügynökkel folytatott beszélgetés alatt a nyakkendőkről elmélkedni, vagy Európában azon gondolkozni, hogy miért a litert használják mértékegységként a quart helyett. Nekem nagyon tetszett, hogy a történetet az 1990-es évek közepére-végére helyezték, és ezzel kicsit retrósra vették a figurát, jól állt a filmnek ez a stílus. A film az IMDb szerint vígjáték-krimi-dráma és thriller kategóriájú, azonban szerintem elsősorban egyértelműen vígjáték, még, ha nem is az az elejétől a végéig térdet csapkodva röhögős fajta, de 100 perc remek szórakozást nyújt, nagyon jó színészi játékokkal, jól megírt forgatókönyvvel, remek rendezésben.

Én legalábbis nagyon jól szórakoztam a film nézése közben, így 8/10 pontot adok rá.