Martha Marcy May Marlene

Nagyon-nagyon súlyos és mély utakat megjáró dráma olykor kemény beütéssel, és még durvább momentumokkal,  amelyben Elizabeth Olsen eddigi legjobb alakítását nyújtja. Annyira beleéli magát a szerepbe, eggyé válik vele, mintha nem is ő játszana a vásznon. A további szereplők egyike sem az a nagy név, viszont csalódást sem fognak okozni.

Természetesen 100%-osan művészi beállítottságban tárják elénk az olykor nem kicsit kíméletlen és felkavaró eseménysorokat, ami néhány ember zsebébe bicskanyitogató hatást is kelthet.

A fényképezés és a fényekkel való játszadozás borzasztóan szép és magával ragadja a nézőt, viszont nekem emellett még baromira bejött, ahogyan ráközelítve mutatták Elizabeth Olsen csodaszép arcát. Igazi remek beállítás, és besorolható a film egyediségei közé.

Közel sem tudom mindenkinek ajánlani a Marthy Marcy May Marlene-t, mert kell hozzá egy hangulat, és nem árt az sem, ha kipihent az ember. Pontokban kifejezve abszolút hozott egy 9/10-es élményt.

A nyugtalanság kora (Restless)

Másfél órás dráma Gus Van Sant rendezőtől, akinek filmje nem hétköznapi módon közelítette meg a szerelmi témát, bár elég csak ránézni a poszterére, már azon is látszik, hogy itt jóval többről van szó, mint két hétköznapi emberről.

Henry Hopper a férfi főszereplő, aki annyira szimpatikus mind emberileg, mind pedig karakterileg, hogy azonnal szimpatizál vele az a néző, akinek nem bizarr a fő téma. Mia Wasikowska pedig követi ugyanezt a vonalat, közben teljesen átélő alakítást produkálva. Tényleg sikerült elhinnem, hogy valóban az történik vele, ami, és egy pillanatra nem kételkedtem benne. Ryo Kase ha nem is olyan mélységekben, de csatlakozik az előbb említett két fiatal tehetséghez.

A szereplők öltözködése is megér egy misét, talán az rá az egyik legjobb szó, hogy rendkívüli. Persze ezekkel is kilóra vettek meg. Nagyon kellemes élmény nyújtott, de itt is, mint az előzőnél, nem javaslom a megnézését, csak abban az esetben, ha szellemileg felkészült az ember egy ilyen bizarr témájú és fanyar humorú filmre. Nálam ez is éri a 9/10-et.

Idegen arcok (Attack the Block)

Ó, te jó ég, hogy ez mekkora geekcucc lett, és abszolút nem vártam ilyet egy angol filmtől, amikkel köztudottan csak ritkán vagyok elégedett. Nálam simán az utóbbi évek legjobb geekes utalásokkal teletűzdelt alkotása vált belőle, amit főleg az váltott ki, hogy rengeteg olyan beszólás hangzik el a film során, amitől borultam ki a székből. Persze nem mondom, hogy ez mindenkinél ütni fog, de nálam ütött, mint az ipari áram.

Nagyon megmaradt még bennem néhány kameramozgatás, például amikor futnak lefelé a lépcsőn, és a kamera velük együtt mozog, az valami állati jól mutatott a nagyvásznon! Sőt, még az is a kontójára írható, hogy a szörnyek, akikkel felveszik a harcot, nem átlagos teremtmények, hanem egyedi kitaláció. Természetesen nem kell csodákat várni, de a filmhez mérten megfelelőek.

A színészek legtöbbje is akkora face, hogy borultam legtöbbjük megnyilvánulásain. Jodie Whittaker pedig egyszerűen zseniálisan hozta a karakterét. Hogy mennyi pontot ér meg nekem az utóbbi évek legjobb angol suttyófilmje? 8/10-et biztosan.

Harry Brown

Michael Caine krimi-thrillerje, aki egy idősebb férfit alakít a lehető legnagyobb átéléssel, bár igazából ezen ki lepődik meg egy ilyen tapasztalt vén rókánál? Mindenesetre ideális választás a szerepre. Emily Mortimer és Charlie Creed-Miles, avagy a másik két főszereplő ugyancsak kiválóan boldogult ebben a közegben, egyszerűen, mintha ebbe születtek volna bele.

Zavart egy kicsit, hogy nagyon vontatott, szinte esemény-mentes a film első órája, amivel majdnem sikerült kinyírni az egész élményt. Nagy szerencséje azonban, hogy a második felére azért keményen odavernek, R-es korhatár besorolás, vér, üldözések, minden játszik.

Annyiban egy kicsit hasonlít az Idegen arcokra, hogy ez is hasonló suttyókkal, bűnözőkkel teli környéken játszódik, csak itt halálosan komoly és életszerű az egész hangulat.

Pontjain kissé gondolkodóba estem, főleg az első felén eluralkodó vontatottsága miatt, de ha összegezzük értékeit, akkor jó szívűen elfér rá a 7/10, viszont határozottan az egyszer nézős kategória.