Mindenek előtt el kell mondanom, nagyon szeretem az indie drámákat, márpedig a Tiszta napfény ízig-vérig az, ráadásul a főszerepben egyik kedvenc színésznőmmel, Amy Adamsszel, így nagyon reménykedtem benne, hogy jó film lesz. Az lett.

Rose Lorkowski (Amy Adams) 30-as éveiben járó nő, aki egyedül neveli kisfiát, Oscart (Jason Spevack). Mikor szóba kerül, hogy Oscart egy fizetős magániskolába kellene járatni Rose nem tudja mitévő legyen, ugyanis takarítónői keresetéből nem futná erre. Szeretője, a (mellesleg házas) rendőr, Mac (Steve Zahn) azonban előáll egy remek ötlettel: a helyszínelések utáni takarításokért igen jó pénzt lehet keresni, így Rose összefog húgával, Norahval (Emily Blunt) és megalapítják Tiszta napfény elnevezésű takarítóvállalatukat. Munka pedig akad is dögivel, így rövidesen beindul a pénzszerzés is. Közben persze magánéleti fronton is zajlanak az események, Norah megismerkedik egy különleges nővel, Lynn-nel (Mary Lynn Rajskub), akivel talán (legalábbis egy ideig) többet is éreznek egymás iránt puszta barátságnál. Rose pedig a tisztítószerek beszerzése során kerül kapcsolatba a félkarú Winstonnal (Clifton Collins Jr.), aki hamarosan Oscarra is egyre többet kezd vigyázni, és nagyon jó barátok lesznek. A lányok édesanyja még akkor meghalt, mikor Rose és Norah csak 6-7 évesek voltak, és legnagyobb emlékük anyjukról, hogy egyszer egy pincérnőt alakított egy filmben, aki ugyan mindösszesen egy mondatot mond, anyjuk mégis nagyon büszke volt rá, a lányok azonban hiába néznek meg minden filmet, amiben legalább egy pincérnő szerepel nem járnak sikerrel (legalábbis egy jó ideig). Édesapjukkal (Alan Arkin) sem felhőtlen a viszonyuk, sőt egymással sem mindig.

A téma elég morbidnak tűnhet első hallásra, de ennek ellenére egy nagyon kellemes, és helyenként vicces filmet sikerült összehoznia Christine Jeffs rendezőnőnek és stábjának. A stáblista alatt hallható dal (Norman Greenbaum-Spirit in the Sky) pedig annyira tökéletesen illik a film hangulatához, hogy keresve sem találhattak volna jobbat. A Tiszta napfény egyáltalán nem a halál sötét odalát mutatja be, hanem egy sokkal könnyedebb, sajátos nézőpontból vizsgálja azt. A szereplők közül mindenki nagyon jól hozza karakterét, külön kiemelendő Amy és Emily, akik egyszerűen zseniálisak a zűrös testvérpár szerepében. Számomra nagyon nagy élmény volt a film, és biztos némileg elfogult is vagyok, de 9/10-et adok rá.