Sztori: A zombiháború kis híján elpusztította az emberiséget. Az ENSZ háborús vizsgálóbizottságának munkatársaként Max Brooks találkozott a győzelem kulcsfiguráival. A világszervezet hivatalos jelentésébe végül csak statisztikai adatok kerülhettek, Brooks azonban úgy döntött, hogy a túlélők elé tárja mindazt, ami a jelentésből kimaradt. Az interjúkötetből megismerhetjük Kuang Csingsu doktort, aki megvizsgálja a nulladik beteget, és találkozhatunk Paul Redekerrel, az Oránia-terv atyjával is. A zombiháború veteránjai, az apokalipszis haszonélvezői és elszenvedői is nyilatkoznak a kilátástalannak tűnő harcról, a kormányok ballépéseiről, az emberi gyávaságról, ostobaságról, és a derengő fényről az alagút végén. E személyes hangvételű beszélgetések hű képet festenek a járvány borzalmas történetéről, pontosan dokumentálják a társadalmi és politikai változásokat, mégis megmarad bennük a legfontosabb: az emberi tényező. Brooks természetesen tisztában van vele, hogy a leírtak talán túlságosan felkavarják egyes olvasóit, de vállalja a kockázatot, mert úgy véli, nem rejtőzhetünk zsibbasztó statisztikák mögé. Mindenkinek tudnia kell, milyen volt valójában a zombiháború.

Köztudottan nem vagyok nagy könyvmoly, elég kevés iromány köt le, viszont valamelyik nap megfogott a World War Z, ahogy elsétáltam mellette az Alexandrában. Néhány napig kószált a fejemben a gondolat, így meg is vettem, és három este alatt sikerült elolvasni az egészet, ami amolyan rekord nálam. Tényleg nagyon nem kötnek le a könyvek. Nem mondom, hogy hibátlan alkotás Max Brooks könyve, és sok viszonyítási alapom sincs, viszont többször vettem észre, hogy magával ragadt és olvastam volna tovább, csak hát az idő mindig közbeszólt.

Hiába van interjús szerkezeti felépítése a könyvnek, azért akciót kapunk a megkérdezettektől, így nem egy sima és dög unalmas olvasmány az egész. Ettől tartottam picit, és így két nappal az elolvasása után kavarognak bennem gondolatok, például ott van az, hogy mi van akkor, ha ez tényleg megtörténik a jövőben. Ugye semmi nem kizárt, és ezt most nyilván feltételes módban értem. Ezen kívül kiváltott még olyan hatást a könyv, hogy éjszaka, amikor sötétben mászkáltam, jobban figyeltem a környezetre, és úgy éreztem, fel vagyok készülve mindenre, bármi történjék. Tudom, sokan baromságnak fogják tartani, de ez nem igazán foglalkoztat.

Mindenesetre főleg a horror és poszt-apokaliptikus témáért rajongóknak (jelen) ajánlanám a könyvet, mert ebben a témában viszont nagyszerű és folyamatosan sodor magával a történet.

Megannyi helyszínre kalauzol el minket a könyv, és ugye ebből készül most film azonos címmel Marc Forster rendezésében, Brad Pitt főszereplésével. Egyelőre fogalmam sincs, hogyan akarják megoldani ezt a sok helyszínt, viszont az alapok megvannak egy brutálisan jó filmhez, persze nagy kérdés, hogy a forgatókönyvet hogyan sikerült adaptálni.

A könyvet egyébként többek közt George A. Romero ihlette, akit nem hiszem, hogy be kell mutatni a zombis téma szerelmeseinek. Egyébként most többnyire vámpír-vérfarkas láz dúl szerte a világban, ezekkel is elvagyok, a Twilight-filmeket leszámítva, de én inkább mindig is zombi-párti voltam. Persze szerettem a tavalyi Farkasember filmet is, és néhány ígéretesebb vámpírfilm sem hagy majd hidegen. Ez utóbbival finoman a Tim Burton rendezésében, Johnny Depp főszereplésével készülő Dark Shadows-ra utaltam.