Sorozatgyilkos szedi áldozatait San Franciscóban. A rendőrség képtelen a nyomára bukkanni, pedig a tettes üzeneteket küld több napilapnak is. Csak néhány rendőr, újságíró, köztük Paul Avery (Robert Downey Jr.) és egy halk szavú, tehetséges szerkesztőségi rajzoló, Robert Graysmith (Jake Gyllenhaal) bízik abban, hogy megfejtheti a rejtélyes üzeneteket, melyek alapján a gyilkos a Zodiákus nevet kapta. Elszántan, vadul és szenvedélyesen üldözik ellenségüket. Kezdetben kötelességtudóan, később egyre inkább elvakultan, mígnem már maguk is az őrület határán járnak.

Év végi Fincher-láz dúl nálam, úgyhogy a Zodiákusra esett a választás. David Fincher jó néhányszor bizonyított már, úgyhogy egyáltalán nem csoda, hogy ismét valami különöset hozott nekünk három évvel ezelőtt. Fogott egy megdöbbentően érdekes történetet, amit úgy gondolt, hogy a ’60-70-es években helyez el. Mindez még átlagos is lenne, de kapunk mellé egy különös hangulatot, ami végigkíséri, de az igazi manna a gyilkosságok bemutatása ebben a reális világban.

Általában nem túlzottan rajongok a nyomozós filmek iránt, és erre is nehezen vettem rá magam, és szerintem az egyik legnagyobb hibája, hogy túlnyújtották. Érthető, hogy rámentek a részletességre, meg minden perc fontos, de azért ha egy kétórás játékidőt céloznak meg, akkor talán fogyaszthatóbb végeredmény született róla. Ha már régi idők, a filmben szereplő autókat mindenképpen érdemes megfigyelni, mert mindegyik egytől-egyig csodaszép ritkaság.

A forgatókönyv és a beszédstílus amolyan Fincher módon átitatott volt, és mindkettő csak és kizárólag profinak állítja be a filmet, bár az izgalomfaktora számomra egyáltalán nem alakult jól.

Mark Ruffalo egyértelműen javítja az összképet, és az egyik éjszakai helyszínelésnél olyan érzésem támadt, mintha Colombo-t néztem volna. Egyébként pedig teljesen hasonló alapossággal nyomozott, csak épp a módszerei voltak fiatalosabbak. Robert Downey Jr.-ra nem szabtak túl nagy szerepet, viszont legalább a karaktere érvényesült a történetben. Igaz Sherlock Holmes-t csak később játszotta el, viszont itt akadt némi egyezés a két karakterben. A lazaság és a kicsit piás elzüllés például egy az egyben azonos. Jake Gyllenhaalt először nem tudtam hová tenni, mert ugyan nem alakított rosszul, de közben semmi extrát nem adott, viszont ez a végére pont az ellenkezőjévé változott. Mellékszereplőként Anthony Edwards kellemes karakter még, igazi fakabát típus, aki ebben a közegben jól érvényesült.

Szó mi szó, nekem kicsit csalódás volt, bár nem mondom, hogy rossz film, de nálam ez valószínűleg az egyszer nézős jó, de nem kiváló nyomozós alkotások közé fog tartozni. Pontjai 7/10-ben nyilvánulnak meg.