Jacob (Pattinson) állatorvos szeretett volna lenni, de élete egy váratlan fordulata egészen más irányba fordította. Ő és Marlena (Witherspoon), egy vándorcirkusz gyönyörű műlovarnője egymásba szeretnek. Ám a direktor, Marlena férje nem olyan ember, hogy könnyen elengedje, amit már megszerezett megának. A haragja tomboló, bosszúja félelmetes…

Sajnos a hazai mozipremier elmaradt, így DVD-re lettünk ítélve, pedig nem kértem volna vissza a jegy árát. Hirtelen a Vándorcirkusz (Carnivàle) ugrott be, és egész jók ezek a cirkuszos témát felölelő alkotások, csak manapság nem vagyunk velük elhalmozva, de lehet, hogy ez nem is baj. Gondolom, mondanom sem kell, hogy Robert Pattinson nem tartozik a kedvenceim közé, mint ahogyan Reese Witherspoon sem túlságosan, úgyhogy egyértelműen a téma és Waltz vonzott a filmben. De róluk később. Mondjuk ez a szerelmi háromszög egy darabig elég furcsának tűnt nekem, de összességében nem mondhatom rá, hogy gyengítette a végeredményt. Én Francis Lawrence előző filmjével (Legenda vagyok) is jóban voltam, szerettem, és erről is simán elmondhatom, hogy tetszett, amit láttam, bár ég és Föld a kettő, az tény. A korszak, ahol játszódik és ennek díszletei már önmagában fantasztikusak, és egy ilyen egyszerű történetbe foglalva jól működött a gépezet. Akarom írni, a rendezés.

A mutatványok nem voltak kimondottan lenyűgözőek, de azért látványvilágban nem szégyenkezhet, bár nem erre építették fel a fő dolgokat, hanem egy szép, mesebeli romantikus történet lenne ez, amit így is vetítenek elénk, szépen.

Kétségkívül Christoph Waltz az attrakció egyik fő csillaga, aki a szó mindkét értelmében vezető szerepet kapott, és nagyszerűen állt neki a cirkusz góréjának szerepe. Zseniálisan váltott a jó és a gonosz szerepe között, és jól kezelte a feszültségeket. Volt egy pillanat, amikor ugyanazt csinálta, mint Landaként, hogy sejtette az igazságot, és úgy tett, mint aki nem, és játszott a "riválisával". Kísértetiesen hasonlított szerintem. Valamennyire gyengeségre vall más filmből példálózni, bár itt mindenképpen muszáj összevetni Robert Pattinson itteni alakítását a Twilight filmekben látottakkal, ahol jó nagy nulla, ellenben ezzel, ahol azért már érződik, hogy több érzelmet mutat, és jobban beleéli magát a szerepbe. Ez van, amikor fekszik valami, és amikor nem. Az egyik jelenetben, amikor hátulról mutatták Pattinsont, fejszerkezetre simán összekeverhető Leonardo DiCaprio-val, de most ne csak a kinézetnél ragadjunk le, hanem a ténynél, hogy DiCaprio-t fiatalkorában hasonlóképpen köpködték, ajnározták egyesek, míg mások pedig rajongtak érte. Titanic ugye. Mondjátok, hogy Pattinsonnal most nem pont ugyanez helyzet. Nem tudhatjuk, hogy számára mit hoz a jövő, vagy hogy mennyire fejlődőképes. Végül nézzük Reese Witherspoont, az eleinte mogorva és hideg hölgyeményt, akinek borzalmasan állt ez a lenyalt szőke haj, de legalább karaktert sikerült kielégítenie színészileg. Ezen kívül egész jól éreztették a nézővel a közte és Pattinson közötti vonzalmat.

Rettentően örülök, hogy nem nyálazták tele az egészet, így azt hiszem, a halvány 8/10-et simán elbírja. Azoknak ajánlanám főként, akik azért szeretik a romantikus filmeket, és nem vetik meg a '30-as éveket.