A történet szerint két amerikai rendőrbíró, Teddy Daniels (Leonardo DiCaprio) és Chuck Aule (Mark Ruffalo) egy rejtélyes szigetre érkeznek nyomozás céljából, mely Massachusetts partjaitól távol fekszik. A szigeten egy erőd felépítésű elmegyógyintézet üzemel, melyben beteg bűnözőket kezelnek. Innen szökik meg misztikus körülmények között egy gyilkosságért elítélt nő.

Alap, hogy nem lehetett kihagyni a moziban nézést, mivel Martin Scorsese az egyik kedvenc rendezőm, ráadásul, ha Leonardo DiCaprioval munkálkodik közösen (A tégla), abból általában jó születik. Sikerült olyan nyomasztó hangulatot teremtenie, hogy a nézője szabályszerűen beleborzong. Azt is leszögezném, hogy a bemutató ne tévesszen meg senkit, itt nem egy tipikus horrorfilmet láthatunk, hanem egy valódi, minőségi rendezést, amely inkább misztikusan és pszichésen hat. A titokzatosság végig ott lappang, és mikor már majdnem elfogy, újra előbukkan és érdekfeszítően várja az ember a végét. A rabok, az eljárások és a betegek kezelési módja fölöttébb furcsa, és sajátos, viszont ez a film javára szolgál, és itt is látszik, hogy Scorsese nem ma kezdte. A film alapját Dennis Lehane regénye szolgáltatta, melyből mesteri forgatókönyv készült, és ne feledjük, hogy neki volt köszönhető az elmúlt évekből a Hideg nyomon és a Titokzatos folyó története is. Tehát annyira összetett a storyja, hogy igazán csak a végén kapod meg a választ, és mindaddig tévhitben ülsz, ez pedig csak magasabbra emeli a színvonalát.

A kor hangulata abszolút visszajött, és ehhez még hozzátett egy kicsit a zenéje, és bizonyos kameraállások is. Legutóbbinál nagyon megragadt bennem, mikor vitték őket autóval a kikötőből a szigetre, és ahogy a létesítmény falait mutatták. Ilyen egyediségek közé sorolható még Leo migrénje, amit túlexponált képkockákkal tükröznek a néző felé.

DiCaprio bizony nagyon durvában nyomta, A téglában sem volt semmi, itt viszont még jobban fel tudott emelkedni a feladathoz, és zseniális alakítást láthattunk tőle. A németes beütések, a tudatalatti erők, amik folyamatosan gyötrik, mind egytől egyig hibátlanul megtervezettek. Tetszettek az őrök, a doki, a börtönigazgató, mindegyikük egytől egyig hatalmas karakter, de mindez semmit nem ért volna, ha nem találják meg a megfelelő színészeket a szerepekre. Vagy itt van nekünk Jackie Earle Haley (Watchmen–Rorschach) vendégszereplése, aki egy eszement rabot formált meg a lehető legnagyobb hitelességgel.

Én azt mondom rá, hogy nagyon magával ragadó, viszont igen súlyos alkotás, így ebből adódik, hogy nem könnyű megemészteni, tehát ennek fényében kétségkívül 8/10-es kategória. Azt tudom mondani, akinek bejöttek a rendező eddigi filmjei, garantálom, hogy ebben sem fog csalódni.