Ellenséges területen rajtaütnek Tony Stark fegyvergyároson és fogságba ejtik. A zseniális feltaláló egy ismeretlen mérnökkel egy barlangba zárva különleges védőruhát épít magának, megszökik, és eredeti arzenálját high-tech védő-támadó öltözékké felturbózva nekiáll megtisztítani a világot a söpredéktől. Az Iron Man olyan hős, aki nem annak született, hanem annak gyártották, és ezt maga Tony Stark tette.

Gyúrásképpen előmelegítettem az első résszel a nem egész két hét múlva érkező folytatásfilmre. Nem, nem most láttam először, hanem még alig két éve moziban, és azóta most sikerült újranéznem, pedig már egy ideje itt figyel a képen is látható gyönyörű szép fémdoboz. Akkor most a filmről írnék pár sort, hogy másodjára, mennyire tudott feljönni a tízes skálámon. Az már most biztos, hogy sem a rendező, Jon Favreau, sem a forgatókönyv nem viccel, így, a képregényt alig ismerve nekem tökéletes szórakozást nyújtott, és pillanatok alatt eltelt az a két óra játékidő, mint ahogyan először is.

Robert Downey Jr., a címszereplő karakterét megformálva, ahogy telik az idő, egyre jobban bebizonyosodik, hogy tökéletes választás volt a szerepre, és jelenleg elképzelni sem tudnék mást. Itt vannak nekünk a kis grimaszai, a lehengerlő színészi játéka, na és jelen esetben a dollár milliárdjai, amiből bizony jól elszórakoztat minket. Gwyneth Paltrow, mint személyi titkára kicsit olyan buta, és nem túl nagy a színészi játéka, ugyanakkor aranyos, bájos, tehát amilyen karaktert kapott, azt szállítja. Jeff Bridges, aki pótapából fő gonosszá lesz, abszolút korrekt módon játssza szerepét, és látszik, mekkora hatalmas színész, bár ez a mostani Oscar-gálán be is bizonyosodott. Terrence Howard nem igazán tartozott soha a kedvenceim közé, de jelen esetben szórakoztam rajta párszor, és mint tudjátok, a második részben ő már nem tér vissza.

A menetdinamikájával az a helyzet, hogy sose volt vele baj, teljesen végig szórakoztat, még sokadjára is, ráadásul mialatt el vagyunk merülve a varázslatos kütyükben, és a prototípus újjáépítésében, közben végig érződik a profizmus, mely átjárja az egész film hangulatát. Megállja helyét, mint felvezető, de mint akció-mozi is. Olyan téren tipikus a története, hogy most is a gonosz hatalomra kerülése a cél, és ezt természetesen lesz, aki nem fogja hagyni, viszont ezt mégse lehet akkora hibának tekinteni, hiszen alapjait ismerve ennek így kell lennie.

A fentebb leírtak miatt, és mert nem okozott másodjára sem csalódást, lazán mehet rá egy 8/10 pont részemről, és az is biztos, hogy nem utójára láttam. Ráadásul még egy kis pozitívum, a szinkron, amit általában nem mindig szoktam dicsérni, de jelen esetben hibátlanul választottak hangot mindenkinek.

Extrák: aki siet, a Média Markt-okban még beszerezheti a fémdobozos, vagy a slipcase-es verziót, nevetséges, 1.490.-es áron. Tehát extráit tekintve van itt nekünk mindenféle finomság: kimaradt és bővített jelenetek, a készítés rejtelmeibe való betekintés, stb. és mindezt magyar felirat kíséretében élvezhetjük többnyire a második lemezen.