Most, hogy Chris (Daniel Kaluuya) és a barátnője, Rose (Allison Williams) elértek a kapcsolatukban ahhoz a ponthoz, hogy megismerjék egymás szüleit, a lány meghívja Christ egy hétvégére a családi birtokra. Chris a család túlzottan előzékeny vendégszeretetét annak tulajdonítja, hogy ezzel próbálják leplezni zavarukat, amiért a lányuk egy fekete sráccal jár. Ám ahogy telik a hétvége, egyre több nyugtalanító dolog történik, mígnem lassan fény derül az igazságra, ami felülmúlja Chris legdurvább rémálmait is…

Az amerikai sikerhorror végre a hazai mozikba is eljutott. Különösen tudom értékelni, amikor egy filmben van fantázia, és nem csak úgy vászonra kerül egy újabb történet, amelyet már tucatszor láttunk, így nincs más választásunk, minthogy halálra unjuk magunkat. Nos, a Tűnj el! nem ilyen, bár bizonyára ezt érzékeltétek az előző mondatomból is. Az pedig már csak hab a tortán, hogy egy elsőfilmes, Jordan Peele (Keanu: Macskaland) rendezte ezt az ígéretes pszicho-horrort.

Nem különösebben olvastam utána a film hátterének, a menetdinamikán pedig csak helyenként érződik, hogy első filmről van szó, de a rendező alapvetően nagyon szépen bánik a szereplőkkel, és az események is jól vannak adagolva. Persze találhatunk benne olyan momentumokat, amelyek alapján lehet spekulálni, hogy mi fog történni, de nem is mennék bele a részletekbe, hiszen a Tűnj el! nagyban a meglepetésekre épít, így egyértelműen egyszer nézős thrillerről van szó, viszont annak nagyon szórakoztató. A következő bekezdés csak azoknak ajánlom, akik már látták a filmet.

SPOILERZÓNA! Leszögezném, hogy a szereplők egytől-egyig nagyon jók, és most Allison Williams kapna pár jó szót, aki a film egyik felében egy melengető, gondoskodó barátnő, míg a végén egy frigid picsává változik át, és basszus, nagyon jól játszotta a szerepét! A másik téma, amiről csak ebben a bekezdésben szabad írnom, hogy a Tűnj el! központi témája a hipnotizálás, ami hamar világossá válik, és örülök, hogy sikerült olyan megoldást találni a rendező-forgatókönyvírónak, hogy ne okozzon csalódást vele. SPOILERZÓNA VÉGE

Számomra már a legelején kristálytisztán lejött, hogy a szereplőkkel nem lesz gond, és hogy Daniel Kaluuya remekelni fog. Ez így is volt, nagyon tehetséges fiatal színészről van szó, akit rengeteg tévésorozatban láthattunk, de újabban mozifilmekben is szerepel, és nagy karrier áll előtte. Elhittem neki minden szituációt, amit átélt, és ez a lényeg. Bradley Whitfordot lényegében fel sem ismertem a szakáll mögött, de ő volt a másik kedvencem, viszont az egész család betegesen jó - Catherine Keener a pszichodoki bőrében, anyaként, Caleb Landry Jones pedig a hibbant és elvetemült testvérként mutatott valami frisset.

Nagyon jól működik a nagyvárosi közeg is, aztán pedig a vidéki élet, ami mindennél furcsábban és szokatlanabbul hat a nézőre. Elég csak ránéznünk a dolgozókra, akikkel eleinte nem értjük, hogy mi van, és tök furcsa dolgokat csinálnak. Mondjuk, a színészek közül Lakeith Stanfieldet is érdemes külön megemlíteni, hiszen azzal a pár perc jelenlétével elég pozitív benyomást gyakorolt. De az a durva, hogy az összejövetel bármely résztvevőjét említhetném, mindenki rendben van, és gyönyörű az az egység, amelyet alkotnak.

Amellett, hogy egy nagyszerű horrorfilm, keményen faji és hovatartozási kérdéseket is feszeget, és ez a része szintén egy teljesen működőképes formulát kapott. És ismét a szereplőkhöz kell visszakanyarodnom, tényleg annyira karakterközpontú az egész film, hogy tök durva, ráadásul a kliséket is kerülte a rendező. LilRel Howery nagyon nagy arc a filmben, és habár eleinte tök tipikus figurának néz ki, de nagyon nem az. Mennyire durva már az a rész is, amikor feljelentést tesz a rendőrségen, és semmibe veszik, aztán a film végén ő aranyozza be az egészet. Ilyen egy jó lezárás!

A legdurvább, hogy hiába az ismeretlen színészek, senki nem gagyizta el, pedig megtehették volna. Így kell kicsi pénzből ($5 millió dollár) valami igazán nagyot felmutatni. Persze most lehetne jönni azzal, hogy azon filmek, amely mögött Blumhouse-ék állnak, mind ilyen, de ez is egy külön szakma, mint mondjuk Tyler Perry munkássága. Azzal sem árt tisztában lenni, hogy a Tűnj el! helyenként kissé művészi beállítottságú, amelyhez nem csak az elvont jelenetek járulnak hozzá, de a film zenéje is. A stabil 8/10 sima ügy.