Curtis LaForche egy ohiói kisvárosban él feleségével, Samanthával és hat éves süket lányával, Hannahval. Amikor Curtist rémálmok kezdik el gyötörni, hogy szorongását csökkentse, egy búvóhelyet kezd el megszállottan építeni a kertjében. Látszólag megmagyarázhatatlanul viselkedik, és egyre furcsábbá válik minden, és a hozzá közel állók is elidegenednek tőle. Azonban a házasságában és a többi kapcsolatában bekövetkező feszültségek közelébe sem érnek annak a félelemnek, amit amiatt él át, hogy mit is jelentenek az álmai.

Nem hiába zengett a kinti haraszt, tényleg annyira feelgood drámáról van szó, és a legszebb plusz az egészben, hogy odakint hasonló hangulatú időjárási viszonyok dúltak, amikor a filmet néztem, szóval abszolút sikerült magam áthelyezni annak közegébe. Ez egyelőre még nem a film javára írható fel, de nem is ez a lényeg, hanem, hogy a maga kategóriájában kimagasló, és a színészek annyira összhangban vannak a történésekkel, hogy befigyel a totális káosz. Természetesen nem kritikai szempontról beszélek, hiszen Jeff Nichols író-rendező nagyszerű munkát végzett a filmen mind rendezés terén, mind pedig a forgatókönyvön. Kicsit a Melankóliához tűnt nekem hasonlónak az előzetese, és az első képei alapján, de egyezés csak nyomokban van.

Vizuálisan kicsit több mint átlagos kategóriatársai, és annyira jól helyezték el azokat a bizonyos egységeket, amikből felépül a fő "vihar", amely nem csak a képernyőn, hanem a főszereplőt alakító Michael Shannon fejében is tombol. Shannont mindmáig unszimpatikusnak tartottam, de ebben a szerepben annyira elszabadult, annyira nagyszerűen visszaadta érzéseit, hogy komolyan elkezdtem megkedvelni a csókát. Majd meglátjátok, lesz jó néhány olyan momentum, mikor fogtok kinézni a fejetekből, hogy mi is történik éppen. Shannon lényegében mindenki mást a háttérbe szorít, és rengetegszer kerül szívszorító helyzetbe, amikor a néző megkérdőjelezi cselekedeteit - vagy ott van a gyógyszertárban fizetős rész, amelynél simán átérezhető, hogy mennyire nehéz… Nem spoilerezek. Jessica Chastain bámulatos színésznő, és még csodálatosabb, ahogy vissza tud alakulni a bájos vörösből egy kevésbé vonzó anyukának, bár ez csak a kinézet, de ehhez is kellenek beállítottságok. De hogy mitől remek színésznő? Attól, hogy teljességgel elhittem neki is a karaktert, akit játszott, és egy pillanatig nem fordult meg a fejemben, hogy filmet nézek. Nyilván ez átvitt értelemben értendő.

A hétköznapokban játszódik, teljesen hű ehhez, sőt, sokszor jönnek olyan képsorokkal, amelyekről első ránézésre unalmasnak tűnhetnek, de a végén szépen összeáll a kép, és ezek a képsorok prímán eltűnnek. Sokszor múlatják azzal az időt, hogy teljesen átlagos dolgokat követ a kamera. Például ahogy a kutyának építi a helyét, vagy, ahogy készülnek a vásárra, és még sorolhatnék ide temérdek dolgot. Mindezek ellenére Nichols ért hozzá, hogy ragasszon bele a fotelembe, hogy keltse fel a figyelmemet, hogy ne mondjam be félúton az unalmast. Ezekre szolgálnak a férfi főszereplő gondolatai, esetleges spekulálgatásai, gyötrő álmai, melyek nem is biztos, hogy álmok, és ezek nagyon is elegek voltak számomra. A vége külön piros pontot érdemel, és ha az író nem lépte volna meg azt, amit, akkor egy ponttal kevesebbet adnék rá, de lehet, hogy kettővel is, mert épp ez adja meg a végső varázst.

Felhívnám a figyelmet, hogy erősen fesztiválos, meglehetősen nyugodt hangulatú filmről beszélünk, amely a dráma kategória egyik mélyebb bugyrába tartozik, szóval nem feltétlenül lesz mindenki számára teljességgel élvezhető. Szerintem sem hibátlan, de mindenképpen maradandó élmény, és lényegében negatívumnak mindössze annyit tudok felsorolni, hogy néha érthetetlen történésekkel jöttek, és ezt a végén ugyan megmagyarázzák, de ez nem változtat azon, hogy a film közben néha nem tudtam magammal mit kezdeni.

Örülök, hogy itt is nagy hangsúlyt kapott az időjárás, és ha jobban belegondolunk, mostanság a való életben is egyre furcsább dolgok történnek, és ez nem javulni fog, hanem romlani. Jól helyezték el ezt a fő alkotóelemet, viszont tényleg picit lassan bontakozik ki, amely nagyban jellemző a fesztiválos alkotások nagy részére. Hagytam néhány napot pihenni, és aztán hoztam meg az ítéletet, ami pontokban 8/10, viszont a feljebb említett Melankóliához képest nem szánt annyira mélyen, de azért érdemes vele vigyázni.