A világ legjobb illuzionistának egy csapata bankot rabol, de nem is akárhogyan: a mindenkit megtévesztő műsorszámuk végeztével a közönség sorai közé szórják a megszerzett pénzt. Az FBI értetlenül áll az agyafúrt attrakció előtt, nem is sejtve, hogy egy sokkal nagyobb dobásra készülnek a szemfényvesztők.

A francia származású Louis Leterrier végre egy olyan filmet kapott a kezei közé, ami fogára való, ugyanis rendezés szempontjából a Szemfényvesztők egy patentul működő heist-movie. Nem tökölés, de kis híján hibátlan a végeredmény, egyetlen egy botlással találkoztam, amikor sok lett a trükkökből. Ekkor kicsit úgy éreztem, hogy betelt a pohár, és ezt még csak a fáradtságomra sem foghatom rá. Bár, ha őszinte akarok lenni, ez az apróság simán megbocsátható, és ha visszatekintünk a múltba, lényegében az Ocean's trilógia óta nem készült értelmes rablós-szélhámosos film (a'la heist movie).

A témában jártasabbak találhatnak kiskapukat, de egyébként az év legjobb bűvészfilmje cím valószínűleg ennek jár, bár még A fantasztikus Burt Wonderstone-t (The Incredible Burt Wonderstone) se felejtsük ki a képletből, viszont az eleve más kaliber, na meg a színvonal sem azonos. Ráadásul megéltük azt is, hogy a felcsigázó előzetes után a készítők betartják a szavukat, és nem csak egy jól összevágott trailerrel mozikba csalogatják a népet. Egyszerűen, trükköktől mentesen, mondhatnám úgy is, hogy remek filmről távoztam.

Ha átlagemberként ülsz a vászon előtt, akkor csak figyeled azokat a pontokat, ahol átverhetnek, de egy-két trükköt leszámítva képtelenség rájönni. Viszont, ami különösen tetszett, hogy mindent elmagyaráznak, nem marad trükk rejtetten. Azonban, amikor a kisebb, szokványos bűvész trükkökről rántogatták le a leplet, pont akkor ütötte fel fejét nálam az unalom, viszont tudták ezt egyensúlyozni azzal, amikor a nagy átverések kulisszái mögé vezettek be.

Majd elfelejtettem a látványvilágáról írni, ami fantasztikus, csillogó, és megnyerő. Pontosan illik a film stílusához, a karakterek munkásságához, és nem megy át túlzóba. A cél az volt, hogy nagyot mutassanak, mint ami az illuzionisták dolga is, szóval ez a köntös elengedhetetlen kellék a szenzációs sikerhez.

Imádtam a szereplőket, egyszerűen mindenki fantasztikus, még Dave Franco is, pedig neki ki nem állhatom a pofáját alapesetben. Jesse Eisenberg alakítása parádés, nagyon szeretem, amikor ilyen kreatív karaktert írnak rá, akivel mellesleg könnyedén elbánik. Mark Ruffalo a film másik nagy csillaga, akit mostanság kicsit szintén jobban felkaptak, de ezúttal sem hagyja cserben a nézőt. Hatalmas, de még annál is nagyobb… fehér nyuszi! A dögös Isla Fisher és a kellemesen bájos Mélanie Laurent arról gondoskodnak, hogy a néző szeme ne mindig feltétlenül az attrakcióra szegeződjön. Mindkettejük megnyerő, illik ebbe a világba, és telis tele vannak meglepetésekkel. Woody Harrelson is jól mutatott a fiatalok között, mert hát kell egy idősebb, tapasztaltabb arc is a csapatba. Morgan Freeman és Michael Caine jelenléte pedig egyéb álláspontokat előtérbe helyezve zseniális. Két ekkora színész kapott valamilyen szinten mellékszerepet, közben pedig mégis fénylenek, ahogyan azt a történet megkívánja. Elképesztően jó húzás volt őket is belefoglalni az események sorába. Méghozzá minden felfogás értelmében.

Nem is tudom, mikor kapcsolódtam ki ennyire lazán, közben pedig újabbnál újabb 'számokkal' szórakoztattak. Amondó vagyok, hogy simán megelégedtem ennyivel ebben a rekkenő hőségben, ami pontokban kifejezve 8/10-et ér.