Frank Mosest (Bruce Willis), a visszavonult titkosügynököt megint utoléri a múltja. Mikor Frank egykori társa temetésére érkezik, az FBI már tárt karokkal várja őt. Egy rég elfeledett üggyel kapcsolatban hallgatnák ki, de nem sok sikerrel: Frank­-et még azelőtt megszöktetik, hogy bármilyen hasznos információt kiszedtek volna belőle. Marvin (John Malkovich) felbukkanásával világkörüli útra indul a profi duó, Sarahval (Mary Louise Parker) kiegészülve. A cél: Párizs, Moszkva, London. Persze ez most nem a turistáskodás ideje. Terroristákkal, bérgyilkosokkal a nyomukban próbálják kideríteni, hogy miért akarja mindenki őket eltenni láb alól. A csapathoz a halálosan elegáns jó barát, Victoria (Helen Mirren) is csatlakozik. A félelmet nem ismerő ex-ügynökök terve: megmenteni a világot, és közben valahogy életben maradni. Mit nekik fegyveres túlerő, vagy nukleáris fenyegetés! A legjobbak sosem pihennek.

Robert Schwentke az első rész után nem tért vissza rendezőként? Mégis ki a francot érdekel?! Dean Parisot dirigált a fő székből, aki eddig csak és kizárólag tévés frontra munkálkodott, de felmerül bennem a kérdés, hogy miért? Na jó, túl sok már a kérdőjel. A lényegre térve hiába volt a tarsolyunkban egy vagány előzetes, az még bőven kevés ahhoz, hogy a film is működjön. De akárhogyan is nézzük, ez így ebben a formában üt, mint állat, és méltón állhat fel elődje mellé. Kicsit olyan, mintha Hollywood már nem tudna normális vígjátékot csinálni, csak az agysejtromboló idiótaságaikkal jönnek, holott van még itt olyan téma, amit nem aknáztak ki. Erre megy rá a RED franchise. És eszeveszettül jól is teszi!

Ebben a folytatásban olyan módon keveredik a humor és az akció, mint még talán soha. A beszólások hűs érzetet árasztanak a negyven fok közeli hőmérséklet mellé, közben egy kicsit komolyan is lehet venni a háttértörténetet, és remekül használják ki a képregényes alapokat, avagy szabadjára lehet ereszteni a fantáziát. Itt aztán van minden, mint a búcsúban, mégsem kelt a nézőben műanyag-hatást. Sok mindent vártam, de azt nem, hogy ennyire odaverősen lesznek megkomponálva az akciójelenetek. Óramű pontossággal követik az események egymást, sehol egy hiba, persze elszállnak, de ezt a képregény adaptáció jegyében meg is tehetik.

A rendezés nem a legerősebb, mégis mondhatni nem unatkoztam egyetlen percet sem a kétórás játékidő során. Viszont Parisotra érdemes lesz odafigyelni a jövőben, hiszen az a tévés szakember, aki egy mozifilmmel így elbánik, sokra viheti még a jövőben. Mint írtam, nem hibátlan Parisot munkája, viszont olyan pöpecül összerakta az összes akciójelenetet, hogy nem töménytelen agyatlanság lett. De mi a helyzet a köztes idővel? Ekkor nyomokban drámai tartalommal is találkozhatunk, de főleg a szarkasztikus humorral ingerlik hangos nevetésre a nézőt. A moziban eszembe is jutott, hogy hol van ehhez képest egy Másnaposok 3, és ugye a RED 2 nem vígjáték!

Bruce Willis mindközül a legállatabb fószer, aki olyan módon laza, hogy bármit bekajálsz tőle. Lényegében lubickolt ebben a szerepben, élezte minden percét, így nem meglepő, hogy rendesen oda is tette magát. Mary-Louise Parker a Weeds óta nagy kedvencem, de hogy a RED-filmekben mennyire megtalálta a számára legmegfelelőbb helyet, az nem kifejezés. Olyan grimaszokat vág, és annyira vagány a csaj, hogy Kansas bizony jó párost alkot Frankkel. Feljebb beszéltem a legállatabb fószerről, csakhogy akkor úgy tűnik, egy másodpercre figyelmen kívül hagytam John Malkovichot. Ugyanabban a cipőben jár, mint Willis, de talán még jobban egyre járt az agya MLP karakterével. Az elején egy picit haragudtam a készítőkre, de tudtam, hogy nem lépik meg. Nélküle kevesebb lett volna a film, hiszen akkora aranyköpéseket köszönhetünk neki…

Helen Mirren kissé a háttérbe szorul, de ő is hasznos tagja ennek a csapatnak. Mi kell még ahhoz, hogy tovább fokozzák a hangulatot, és nagyobb legyen a tét? Első alapanyag: beutazni a világot; második alapanyag: Anthony Hopkins. Wazz, amit Hopkins is művel, egyértelműen fergeteges, erre már csak az tesz rá, hogy nem egydimenziós karakterrel ruházták fel. Akad még itt nekünk Catherine Zeta-Jonesunk, aki mostanság el van tűnve picit, de itt aztán előbukkant ő is. Byung-hun Lee karakterét is nagyon csíptem, egy rakat akcióért és néhány poénért ő is felelős azért, de a coolfaktor ugrik magasra az ő esetében is. Neal McDonough próbálkozott a gonosz szerepével, bár már a legelső alkalommal világos volt számomra, hogy Frank megeszi reggelire. A David Thewlis által alakított Béka már egy fokkal keményebb dió, de hogy vele is mennyire frappánsan bánnak el…

Végül pedig nézzük a pontjait, ami számomra már tegnap este egyértelmű volt, amikor kiléptünk a moziteremből, ez pedig 8/10. Hogy miért nem több? Mert mély sajnálatomra egy csomó poént ellőttek az előzetesben, amiért nagy kár, és már mire jött a filmben az adott jelenet, teljesen természetes, hogy nem üthetett akkorát.