Frank (Bruce Willis), Joe (Morgan Freeman), Marvin (John Malkovich) és Victoria (Helen Mirren) egykor a CIA legjobb ügynökei voltak. (Természetesen nem porszívókat árultak.) Ismerik a szervezet minden titkos (valamint kompromittáló) anyagát, és most éppen emiatt válnak a CIA célpontjává. A visszavonult szuperkémeknek minden tudásukra szükségük van, hogy profi csapatként egy lépéssel üldözőik előtt járjanak, megpróbáljanak életben maradni a folyamatos merényletek közben és rájönni, hogy vajon melyik információ az, amely miatt egykori munkaadóik a legkülönfélébb módszerekkel megpróbálják hidegre tenni őket. (Értelemszerűen nem egy hangulatos alaszkai kalandtúra akarják küldeni a csapatot.) Frank és csapata úgy dönt, betörnek a CIA titkos központjába, és fényt derítenek azokra a titkokra és összeesküvésekre melyek miatt egyre többen akarják kinyírni őket…

Erről van szó! Robert Schwentke összehozta a régi arcokat, és csinált ez zúzós képregény-adaptációt. Egyébként tőle származik a Légcsavar (Fightplan) és majd ő fogja rendezni a R.I.P.D.-t, amiről kijelenthetjük, hogy jó kezekben lesz, mert jelen esetben is kiváló rendezést láttunk tőle, mindössze alig néhány lapos perccel találkoztam, miközben a filmet néztem. Ritka az ilyen akciófilm, mint ez, mert itt sikerült ötvözni a képregény világot az akció-vígjátékkal, hihetetlen sokszor olyan jeleneteken dőltem a röhögéstől, hogy nem gondoltam volna. Lehet nagyban rájátszott az impozáns szereplőgárda, mert kimondottan jó érzéssel lestem, ahogy osztogatják egymásnak az érdekes mondatokat. Ez egy olyan plusz, ami nagyon sok filmnek, még ha akarja sem szokott összejönni.

Bruce Willis rajongóknak kötelező darab, és hú, de örültem, hogy ismét akciózni láthattam, végre nem egy töketlen zsarut alakított, hanem egy kemény ex-CIA ügynököt, aki megy és szétrúgja mindenki seggét, még a fiatal utódokét is. Avagy visszatért gyökereihez, szerencsére, és reméljük, megtartja jó szokását! Mary-Louise Parker felől kétségeim voltak, de nem rontotta az összképet, továbbra is kedvelhető és tehetséges színésznőről van szó, akinek néhány arckifejezésén kimondottan jól szórakoztam. Willisszel jó párost alakítanak az elejétől fogva, mert egyszerűen feelgood érzés nézni mókázásaikat. Karl Urban a szememben sikeresen kvalifikálta magát Dredd Bírónak, néhányszor meggyűlt vele a nyugdíjas társaság baja, de csak egyszer láthattunk tőle igazán nagy harcot, amit kicsit sajnálok. Morgan Freeman és Helen Mirren páros is tiszteletét tette pár jelenet erejéig, mindketten hatalmas arcok jó dumákkal, és még jobb tettekkel. Mirren kezében kimondottan jól állt a távcsöves puska és a fehér szerkó. A fene se hitte volna, ha azt mondják nekem, hogy ilyen szerepet vállal a jövőben. Még John Malkovich is megállta helyét a szememben, pedig annyira nem kedvelem, viszont itt hatalmas karakter jókora poénokkal és nagyadag őrültséggel. Viszont Julian McMahon az alelnök szerepében baklövésnek fogható fel, mert őt aztán mindennek el tudom képzelni, csak alelnöknek nem. Félreértés ne essék, nincs vele bajom, főleg, mivel egyik kedvenc sorozatom a Kés/Alatt (Nip/Tuck), csak ide most kevés volt.

Képregényes mivolta miatt nem kell csodálkozni, ha abszurd dolgokkal jönnek, ennek köszönhetően rengeteg egyedi megoldást bevezettek elénk, néhányat említek is, amik legjobban tetszettek. Most pár mondat erejéig elkanyarodok spoileres vidékre, szóval, aki még nem látta a filmet, az fogja be a fülét: borultam a nevetéstől, mikor Willis-ék megpördülnek a rendőrautóval, és menet közben kiszáll, majd elkezd lövöldözni, vagy itt van még Malkovich karakterének búvóhelye, vagy mikor bombával sétál végig az ellenség felé, és még jó pár hasonló dolog.

Elég volt csak két nagy karakternek beszélgetnie, és máris garantált volt a feeling. Megsúgom halkan, hogy mindössze az első bemutatót láttam, és utólag nem bánom, mert a többi csupa spoilerfürdő, szóval, érdemes kerülni, ha hagyni akarsz valamit a filmre is. Utóbbi idők legjobb CIA-s filmjei közé fog tartozni nálam, aminek még a történetébe sem tudok belekötni, mert amikor szükséges volt komolyan lehetett venni. A zenéjét picit hiányosnak érzem, mert úgy igazán alig ugrik be egy-két jelenet. Határozottan, minden gondolkodás nélkül kapja a 8/10-et, de ez nem azt jelenti, hogy senki nem fog utána köpködni, nálam nagyban dominált, hogy imádom a benne szereplő színészeket és a képregény-filmeket.