2009. április 7-én az USA Tengerészeti Hivatala figyelmeztetést adott ki: azt ajánlotta az amerikai zászló alatt hajózóknak, hogy a fokozódó kalózveszély miatt legalább 1100 kilométer távolságot tartsanak Szomália partjaitól. Csupán egy nappal később kalózok ostromolták meg a Maersk Alabama nevű teherhajót, amely szomáliai, ugandai és kenyai jótékonysági szervezetek számára szállított segélyt. A hajó legénysége nem adta meg könnyen magát, ám végül kénytelenek voltak elbarikádozni magukat a gépházban. Egyedül a kapitány, Richard Phillips (Tom Hanks) maradt a hídon, és amikor már nem volt más kiút, a legénység szabadságáért cserébe saját maga ajánlkozott túsznak.

Ejha! Nyílt titok, hogy voltak kétségeim a filmmel szemben, ezért vártam a megfelelő pillanatot, amikor a legjobb hatást érheti el. Nem is kerülgetem tovább a forró kását, kimondom, hogy eddig Paul Greengrass miatt maradtam távol ettől a drámától. Greengrass az a rendező, aki okosnak képzeli magát, amivel még nem is lenne baj, de azt feltételezi a nézőiről, hogy ők is azok, a kettő együtt pedig okozhat galibát. Ott van példának a harmadik Bourne-film, amiből akkora káosz sült ki, hogy napokig nem tértem magamhoz.

Jelen esetben viszont beigazolódik, hogy ne ítélkezz elhamarkodottan, mert mindenkinek vannak jobb napjai. Úgy tűnik, Greengrass is jobb napokat élt, amikor a Phillips kapitányt forgatta, mert végre úgy sült ki belőle valami értékelhető, hogy közben nem fogom a fejem. Nyilván az sem utolsó szempont, hogy Billy Ray szállította a forgatókönyvet, akiről érdemes tudni, hogy ért a feszültségkeltéshez, és ehhez tudott igazodni a rendező is, aki így előre kitaposott úton haladhatott. Lehet, hogy ez a mentőöv.

A történetet nagyvonalakban ismertem, viszont nem gondoltam volna, hogy ennyire kalandos és akcióval teli filmet csinálnak belőle. Az eleje teljesen átlagosan indít, amolyan felvezető, aztán amikor elérünk a lényeghez, onnantól kezdve teljesen élvezhető, és némileg még az újdonság erejével is hat. Habár, nem tudom, hogy most a forgatókönyvnek köszönhetően, vagy sem, nagyjából a játékidő felénél felüti fejét némi unalom, de ebből a gödörből végül hamar kikecmereg, ami értékelendő dolog. Hogy most volt-e szükség a bő kétórás játékidőre, vagy sem, a fene sem tudja, de manapság divatfaktora van ennek a tényezőnek.

Mint írtam, az akciójelenetekkel totálisan megleptek, és azt sem gondoltam, hogy ennyi katonai egységet felvonultatnak, de bevallom, nagyon bírtam ezeket a részeket. Egy dolgot viszont nem értek. Nem éltem még át ilyen szituációt, nem voltam a helyükben, de. Innentől kezdve kicsit spoileres vizekre evezek ebben a bekezdésben. Szóval adott a rés, a kalózok elfoglalják a hajót - négy emberről van szó mindössze. Amikor az Ír és két kalóz elindulnak a gépház felé, és a kettő közül az egyik megsérül, a gépházban bujkáló x ember mi a francért nem kapta el ezt a másfél kalózt? Közben a hídon lévő másik két csókára is lett volna két vagy három ember is. Ergo megelőzhető lett volna a baj. Spoiler vége, hogy hivatalos legyek.

Tom Hanks és a tenger. Ki az, akinek nem egyből a Számkivetett (Cast Away) ugrik be? Ez teljesen érthető, és annak is örülök, hogy Hanks egy ilyen szerepben is bizonyíthatott, bár ő az, aki mindig remekel, de most különösen. Ugyanakkor az is tény, hogy nem tudtam vele teljes mértékben együtt érezni. Viszont az ellenfelek, vagyis a négy kalózunk is eléggé izzasztó módon törtetett előre, és sokszor nem tudtam eldönteni, hogy a kalózok játszanak jobban, vagy Hanks. Név szerint róluk van szó: Barkhad Abdi, Barkhad Abdirahman, Faysal Ahmed és Mahat M. Ali. Mindannyian annyira természetes játékot produkálnak, hogy csak pislogtam. Tökéletes választás mindegyikük.

Drámába oltott akciófilm a tengeren, pazar alakítások, és egy nem mindennapi történet. Ezt garantáltan szállítja a Phillips kapitány, ami pontokban kifejezve az erős 8/10-ért megdolgozott.