Kihez forduljon egy kisváros, hogyha ostrom alá veszik a zombik? Ki máshoz, mint a félreértett, kiközösített, furcsa kissráchoz, Normanhez, aki képes beszélni a halottakkal? A zombikon kívül Normannek fel kell vennie a harcot a szellemekkel, a boszorkányokkal, és, ami a legrosszabb, az idióta felnőttekkel is, hogy megmentse városát az évszázados átoktól. Tehát most ennek a szellemekkel suttogó fiúnak latba kell vetnie minden paranormális képességét, ami kísértetiesen komoly szellemi munka…

Zombis stop-motion technikával készült animációs film szürreálisan sötét tónusokkal? Már az első pillanattól kezdve odáig voltam érte, és a fenébe is, de sokáig kellett rá várni. Mint tudjátok, a zombis téma jöhet minden formában-mennyiségben - nyilván b-filmek kizárva -, ráadásul itt nyomokban Tim Burton fantáziavilágát is érintjük, amit értsetek a megteremtett közegre, a egyes hátborzongató karakterekre, a mozgó fákkal teli erdőre, és még sorolhatnám. Chris Butler és Sam Fell közösen rendeztek, előbbi most először, utóbbinak viszont már volt némi tapasztalata, és úgy gondolom, hogy megcsípték a lényeget, mert ha nem is tökéletesen, de minimum szépen pörög a gépezetük.

Már az első képkockáitól kezdve szakadtam a nevetéstől, amelyet főként a szereplők grimaszaival, esetleg balga cselekedeteivel értek el, pedig a röhögés nem mindig volt indokolt, mégsem tudtam fapofával ülni előtte. Sőt, ha jobban belegondolok, régen nevettetett meg ennyire bármi is. Bejövős, hogy nem vették komolyan magukat, a vicces szituációk sorra követik egymást, bár néha befigyel egy kis kötelező jellegű családi perpatvar és dráma is, de még ezeket is sikerült legalább megmosolyognom. Humorát tekintve gőzös sincs, mihez lehetne hasonlítani, de az előzetes ad ebből némi ízelítőt, szóval, hogyha az nyerő, akkor ez a te filmed is.

Filmkultúra szempontjából sem mellékes alkotással állunk szemben, hiszen megannyi utalás felfedezhető benne főként természetesen horrorfilmes körökből merítve. Ám ezekkel is leginkább azt érték el, hogy felnézzek rá kicsit, és hogy kihangsúlyozzam, mennyire nem mindennapos ötlet került vászonra. A történet fonalát úgy szőtték, hogy észrevétlenül kerültek bele az előbb említett remek ötletek, és mégsem az jutott eszembe, hogy több filmből kivágott részeket ollóztak össze, hanem inkább az eredetiség hatása 'jött velem szembe'.

Az ilyen kívülálló figurákkal, mint a címszereplő, rögvest tudok azonosulni, ha a karakter okosan van a vászonra álmodva. Megértem, együtt tudok vele érezni, és emellé jön még, hogy a mindennapos dolgain is borultam a nevetéstől, vegyük példának a haját beállítós-fogmosós jelenetet. A szinkronhangok is annyira aranyosak, és eszem ágában sem áll a többi karakteren is egyesével végigmenni, azonban ők hiába együgyűek, tökéletlenek, mégis jól szórakoztam rajtuk, és mi más számít, ha ez nem? Meseszerű zombik? Van ilyen, csupán csak ki kell ötleni őket. Ezeket a mesebeli élőhalottakat úgy láthatjuk ebben az animációs filmben, hogy közben nem gyalázzák meg eredeti hovatartozásukat, és a lazaságuk nem csak a testükre jellemző, hanem még ezek fejébe halálosan viccesek is.

Apró negatívum, mielőtt jönnének a zárómondatok: helyes döntés volt, hogy nem húzták túl, mert néha nem mondom, hogy unatkoztam, de akadt egy-egy pillanat, amikor szívesen kivágtam volna belőle néhány fölöslegesnek tűnő másodpercet. Hoppá, a betétdalait majdnem elfelejtettem szavakba önteni, ami igazán nagy kár lett volna, hiszen annyira nagyszerű aláfestéseket kaptak a főbb jelenetek, hogy példás dolog ez.

Horrorisztikus sztori, sötét humor és képi világ, a cselekménymenet mégis a meseszerű irányt követi, és annyira remekül súrolják azokat a bizonyos határokat, hogy engem ezúttal sikerült meggyőzniük, pedig kissé szkeptikusan álltam hozzá. Egyszer mindenképpen érdemes nekiesni, ha felkeltettem a figyelmed az eddig leírtakkal. Részemről megdobom egy 8/10-zzzzzel.