Visszatértek mind. Sőt. Eggyel bővül a keret és eggyel nő a tét a folytatásban, amely Danny Ocean és csapatának emlékezetes 160 milliós triplázását követi. De már 160 millió dollár sem a régi. Mióta huszonkét kézzel szórják a pénzt. Mióta Terry Benedict, a Vegasi nagykutya vadászik a tőle ellopott dohányra. És mióta egy rejtélyes figura jár Dannyék nyomában. Elérkezett az idő egy - vagy több - újabb lélegzetelállító balhé kivitelezésére. A helyszín ezúttal Amsterdam, Párizs és Róma. A rendező továbbra is Steven Soderbergh, miközben az első rész csapatához többek között Catherine Zeta-Jones csatlakozik - és a szerencseszámod immár a tizenkettes.

Steven Soderberghet mindig is a filmgyártás egyik nagykutyájának tartottam. Legtöbbször ugyan nem kasszasikereket hoz össze, de mégis olyan filmeket gyárt, melyek egyediek maradnak még így nyolc évvel a premiert követően is. Nos, eleve ott van az a rizikófaktor, hogy folytatásfilm, ami már önmagában nagy kockázatot jelent, viszont még a megfelelő sztori sem garancia egy jó második részre. A forgatókönyv a tehetséges George Nolfi tollából ugrott ki, ami kellően keményen indít, és ismételten végigmegyünk a főbb szereplőkön, kapnak egy-egy kis bemutatót, hogy az első rész óta hol tartanak épp. Logikusan belegondolva, hogy ha ezt hallom, akkor lényegében nem sok reményt fűznék ehhez a kezdőkoncepcióhoz, valami miatt mégis baromi jól működött. Soderbergh egy remek rendező, aki előállt egy még remekebb folytatással, és a remek első rész szereplőgárdájának minden egyes remek tagja visszatért, akik mellé sikerült még néhány remek színészt toborozni. Annyira finomra hangolt ez a film, teljes mértékben óramű pontossággal működik, és basszus, a hab a tortán, hogy durva módon nem vét hibát.

A szereplőgárda most is adott volt, és nem elemezném ki a korábban szereplő színészeket, viszont róluk röviden annyit írnék, hogy mintha mindenki jobban érezte volna magát a karaktere bőrében, mintha jobban eggyé váltak volna. És határozottan élvezték, amit csináltak, bár nem ez lenne az első Soderbergh-film, aminél kiderülne a készítőktől, hogy ez valóban így van. Főleg Matt Damonon lehetett látni, hogy mintha többet beleadna a karakterébe. Catherine Zeta-Jones nem sok filmben szerepelt akkoriban sem, viszont kiváló színésznő, aki villogtatja is tehetségét, na meg bájait is, hogy forróbb-kiélezettebb legyen a hangulat. Csini szerepet kapott, pont hozzá illőt, ami megint csak fontos tényező. Jared Harris jelenléte is hozzátesz egy kicsit a hangulathoz, de ez minden újonc szereplőről elmondható.

Kétségkívül a legjobb átverős, megtévesztős filmek közé tartozik az Ocean's trilógia minden egyes darabja, viszont ez a rész nekem kicsit kevésbé nyerte el a tetszésemet, mint az Ocean's 11, de még így is tud pontokban egy 9/10-et. Szarvashibája szerencsére nincs, és mint feljebb írtam, nagyon gondosan kiagyalt minden egyes képkockája, viszont az első rész tökéletességéhez valami hiányzott, de lehet, hogy annál csak az újdonság ereje hatott.