Olive (Emma Stone) egy hétköznapi lány, aki nem nagyon tűnik ki a többiek közül, és a fiúkkal is hadilábon áll. Egészen addig míg egy véletlen hazugság, és egy gyorsan terjedő pletyka a népszerűségi lista legfelső fokára emeli. Szexuális szolgáltatásokat (persze csak átverésből) nyújt mindazoknak a sulitársainak, akiknek nem jutott barátnő, és ezt cikinek érzik. Olive szíve megesik rajtuk, de egy idő után már nem csak ez áll a hazugságok hátterében. Nyomokat hagy, pletykát kelt magáról: néhány dollárért bárki felvághat azzal, hogy vele jár – ő nem fogja megcáfolni őket. Az üzlet felpörög, de a pletykahadjárat alig marad le mögötte: hamarosan az egész iskola, lassan az egész város, egy nagyon kedves, régi barátja (Penn Badgley) is tud róla, sőt, még a szülei (Stanley Tucci, Patricia Clarkson) is hallanak az erkölcstelen lányról és Olive már nem találja a kiutat a hazugságok hálójából… kieszel egy tervet, hogy véget vessen az ellene indított rágalmaknak, mert bár jóhiszeműen kedves volt mindenkivel, viszonozni azt már senki nem akarja.

Will Gluck tavaly a Pomponsrácokkal (Fired Up!) kezdte rendezői pályafutását, bár igaz azt nem láttam, de ezzel aztán fityiszt mutatott az agyatlan vígjáték kategóriának. Igazából témáját tekintve biztos nem vígjátékok közé sorolnám, mert ugyan lehetett rajta nevetni sokszor, mégsem az a tipikus semmitmondó film. Nagyon jól rávilágít, hogy egy ember lehet teljesen más, mint amit a körülötte lévők gondolnak róla, csak sokszor nem lát az ember az orránál tovább. Szóval, kezdjük az elején, aki esetleg végigröhögős buta csajos-hapsis vígjátékot vár, annak nem ez lesz a megfelelő választás. Itt többről van szó, Bert Royal forgatókönyvíró azon elképzelését valósította meg, hogy keverte a magas irodalmat a mai világgal, és sikerült, működött. Szóval Will Gluck biztosan nem ért volna el ilyen magas kritikai fogadtatást filmjével, ha nem Royal forgatókönyvéből dolgozik.

Először úgy voltam Emma Stone-nal, hogy áh, mondom engem ez a csaj nem fog elszórakoztatni, lekötni meg pláne, de azért a végére csak megkedveltem, és vártam mi lesz történetének vége. Ezt főleg azzal érte el nálam, hogy végig magabiztos, okos és nem az a tipikus törékeny liba szerepét vitte vászonra, de azt hozzá kell tennem, hogy az aranyos-morcos eredeti hangjához nem létezik az a magyar szinkronszínész, aki ezt majd visszaadja nekünk. Karakterügyileg marha magabiztosan felépítették a filmet, elég csak elővennem a laza szüleit, akiket nem fogok holnapután elfelejteni, vagy a kedvenc tanárát. Negatívum, hogy Penn Badgley továbbra sem lépett feljebb, és a tőle megszokott sablonszerepet játszotta, de legalább illett Stone mellé. Viszont Amanda Bynest soha ki nem állhattam, most sem tudott ezen változtatni. Alyson Michalka már egy kicsit többet nyújtott, és most ne a domborzataira gondoljatok, hanem színészileg. Stanley Tucci megmaradt a végére, ő volt Stone karakterének laza faterja, aki teljesen korrekt kapcsolatot ápolt lányával, és nem utolsósorban még pár poént is szabadjára eresztett.

Pontjait tekintve kicsit gondolkodóba ejtett, mert hetest adnék rá szívem szerint, viszont mondanivalóját és értelmét tekintve inkább a 8/10-es kategória lesz ez, amit a masszív felépítése miatt lazán odaítélek neki. Szóval Könnyű nőre fel, de vigyázz, mert megégetheted magad.