Sétálj be, helyezd magad kényelembe, és ami a fő: ne félj! Ez itt a Hotel Transylvania, ahol a szörnyek lazulnak. A főnök Drakula gróf (eredeti hangja: Adam Sandler), aki rémtársai és családjuk számára nyitotta meg ötcsillagos luxuskastélyát, hogy a szörnyek az emberektől távol, békében nyugodhassanak. Drakula hétvégi bulit szervezett, és meghívta a hozzá legközelebb álló rémtársakat: a családias ünnepre eljön Frankenstein és felesége, a múmia, a láthatatlan ember, egy falka vérfarkas és sokan mások, hogy együtt köszöntsék 118. születésnapján Drakula féltve őrzött kislányát. Az ünnepség vérbő, jó hangulatban telik… vagyis csak telne, ha nem történne valami hátborzongató: a kastélyba téved egy igazi, élő ember! Méghozzá fiatal, jó fej és nagyon meg is tetszik Drakula lányának.

Megannyi irányba elvihették volna ezt a történetet, de a Sony rátapintott a lényegre, és már azt is értem, miért kötöttek előszerződést Genndy Tartakovskyval, aki ugyebár ezzel debütált a filmes rendezők körében. Az első percekben rendesen össze kellett kapnom magam, és felvenni a film fordulatszámát, annyira pörögtek az események, a szereplők meg nyüzsögtek a vásznon, és hirtelen azt sem tudtam, hová kapjak. Nos, könnyen orvosoltam a problémát, és meglehetősen korrekt szórakoztatást kaptam, ami megmondom őszintén, meglepett. Ugyanis történetesen a kedvenc karaktereim elevenedtek meg ebben az animációsban, melyeket rossz lett volna túlzottan kifigurázva, esetleg elbagatellizálva viszont látni.

Ami a rendezést illeti, mindenképpen minőségi és összeszedett munkaként jellemezném, ami kimondottan kellemesen utaztatja magával a nézőt. Nem éreztem sehol, hogy elkószált volna itt-ott a történetszál, ehelyett minden smakkolt, és ettől aligha kívánhat többet a néző. Természetesen nem fenékig tejfel az élet, és a történet elér egy sablonos szakaszt, mégpedig a végkifejlettel, ami teljesen kiszámítható, és magától értetődő volt számomra. Totálisan megleptek viszont az egyik jelenettel, amely egy kicsit sötétebb tónusúra sikerült, és egy az egyben a régi klasszikus Universalos horrorokat juttatták eszembe egy pillanatra. Nem tudom, hogy a készítőktől ez mennyire volt tudatos dolog, de elég feelgood módon kapták el a lényeget.

Ha már említettem a sötétebb vonalakat, a 12-es karikát nem feltétlenül érzem helyénvalónak, bár az is tuti, hogy a 6-os karika bőven kevés lett volna, de úgy gondolom, hogy elég mesés lett a hangulat, és talán inkább a dumák miatt kapta a magasabb besorolást. A szinkron állati vagány lett, és annyira jó szövegeket eresztenek el a szereplők, hogy sokszor csikarodtam a nevetéstől, ami azért nagy szó, mert valamennyire a hangulatomat is feljavították a látottak. Mindenesetre örülök, hogy nem kell teljesen leírnunk a magyar szinkront, és lehet ezen a téren is jókat rendezni, csak… na, mindegy. A 3D-n nem morgolódom, mert ismét egy fölösleges szükségkellék, ami által sötétebb képet kapunk. Hurrá. Amint kiléptem a moziból, felejtőssé vált.

A karaktereket baromi jól kidolgozták, ráadásul Drakula annyira furán mászkál fel-alá, hogy már önmagában az teremt egyfajta helyzetkomikumot, nem beszélve a grimaszairól. Egyébként jó fej karakter, Adam Sandler pont tökéletes a szerepre, és érthető apai aggodalma is, persze megvan a 'szokásos' karakterfejlődés is a sztori végére. Az eredeti nyelvű verzióban Selena Gomez által megszólaltatott Mavis tüneményes egészen bébi korától, de még 118 évesen is gigantikusan jó poénforrás. Az elején, amikor kislány, és bevágja a durci Mavis fejet, hát ott azt hittem, berosálok. Mondjuk eleve elragadó teremtmény, szerintem hatalmasat alkottak vele. Frankenstein, Múmia, Láthatatlan Ember. Ugyancsak remekül átültetett figurák ebbe az animációs világba, és ugyan volt egy-egy pillanat, amikor azt éreztem, hogy erősen súrolnak egy olyan határt, amit nem biztos, hogy kellene erőltetni. A Jonatánt hangoló Andy Samberg szintén megállta helyét, mint a történet egyetlen ember szereplője, és kellőképpen vicces is tudott lenni. Hogy ezen kívül miért nagyszerű még a szereplők animációja? Mert történetesen annyira élethű mimikájuk van, hogy lényegében olyan volt, mintha remek színészek alakítottak volna maradandót.

Iszonyatosan nagyot ütnek még az átdolgozott betétdalok, melyek olyan hangulatot teremtenek, amire a legtöbb animációs film nem igazán képes, vagy csak nyomokban jön össze. Pontjaira kitérve bátran osztom neki a stabil 8/10-et, és a DVD-t is azonnal akarom a polcomra.