Vin Diesel és Paul Walker oldalukon Michelle Rodriguezzel és Jordana Brwsterrel visszatérnek oda, ahol minden elkezdődött, s tuningolt csodajárgányokkal vívnak kőkemény csörtéket Los Angeles utcáin és a mexikói sivatagban, ebben a magas fordulatszámon pörgős akciófilmben. Mikor egy bűntény kapcsán mindketten LA-be érkeznek, Dom Toretto (Diesel), a szökésben lévő ex-szélhámos és Brian O'Conner (Walker) különleges ügynök nem éppen barátként köszönti egymást. De mikor egy közös ellenfél mindkettejük életébe drámai fordulatot hoz, együttes erővel próbálnak bosszút állni, méghozzá hazai pályán, a kormány mögött, tövig nyomott gázpedállal.

A napokban megjött a kedvem egy kis virtuális száguldozáshoz, így betoltam a Halálos iramot, amit két mozi után immáron harmadjára csekkoltam. Komolyan mondom, Justin Lin csodákat művel a szériával, bár a Tokiói hajsza kicsit elrugaszkodott a megszokottaktól, de arról később és külön. Nyár, bulizás, dögös csajok, menő zenék és tuning verdák nagy sebességgel az úton, ez az, amit szállít a negyedik felvonás, és nekem ettől több nem kell! Arra viszont tisztán emlékszek, hogy annak idején is ugyanígy tetszett a film, hiszen nem néztem volna akkor kétszer moziban, de némi hiányérzetem akkor is támadt. Jónak mondanám még a Chris Morgan által írt forgatókönyvet, mert szépen végig van vezetve, és nem vész el szinte sehol. Az úgymond "kívülálló" harmadik részhez kapcsolódóan is elengedtek benne apró utalásokat, ami nálam szintén pozitívum.

Vin Dieselt mindig is hiányoltam a franchise azon részeiből, amiben nem keménykedett, de végre visszahozták őt nekünk, és még pár régi karaktert, és nem lesz ez másként a jövő hónapban debütáló ötödik rész esetében sem. Paul Walker első felszólalásánál át kellett váltanom a hangot eredetire, annyira unszimpatikus volt a magyarja. Walker ugyanazt a felelőtlen ügynököt alakítja, akit ugyan bírok, de néha túljátszotta a bogyóját, és nem ment minden úgy, ahogy szerette volna, ami persze arra vall, hogy ő is emberből van. Emellett sokra tartotta magát az autós témában, pedig kettejük közül Toretto a vérbeli sofőr, Brian pedig csak azt hiszi, hogy az, ami jó nagy különbség. Na, majd az ötödikben meglátjuk, változik-e a helyzet. Az ellenség oldalán álló csajszit is jót ötletnek tartom, mint ahogyan a Bragával kapcsolatban elkövetett csíny is a pozitívumok sorát pumpálja. Jordana Brewster kicsit négyszög alakú pofiját meg ki ne csippantaná? Egyedül Michelle Rodriguez kevés szereplését sajnálom.

Néhány mondatot megérdemel a fizikája, aminél már rögtön az legelső jelenetben látottak ellent mondanak, de ez az a dolog, ami soha nem zavart egy Halálos iram filmnél. A hajszákkal, autós jelenetekkel nálam egy az egyben telibe lőttek, megvolt a kellő adrenalin-szint, hogy jól szórakozzak, zúztak is benne kellő mennyiségben, szóval úgy gondolom, nem lehet panaszunk ezen részére.

Kisebb negatívum, hogy a felépítése abszolút tipikus. Bevezetik némi versennyel, mert hát ez a fő téma, aztán jön a feladvány, és a hogyan oldjuk meg rész. Nagyon bevált recept ez Hollywoodban, remélem az ötödik részben már mellőzni tudják ezt a szerkezetet.

A filmzenéje 2009 nyarán alapzenének számított nálam, ami rommá lett hallgatva, és hogy miért? Mert nyár és buli, és hatalmas parti feelingű zenegyűjtemény. Ezt várom a folytatás zenéjétől is! Összességében nagyon nincs vele gond, a fordulatszám végig a skála 8/10-es környékét verdeste, és végre nem lánykodnak benne.