Milyen messze mennél el, hogy megvédd a családodat? Keller Dover (Hugh Jackman) minden szülő rémálmával néz szembe, mikor 6 éves kislánya, Anna, barátnőjével együtt eltűnik. A kétségbeesés óráiban teljesen eluralkodik a családon a pánik. Az egyetlen nyom egy rozzant lakókocsi, amit az utcájukban láttak parkolni. A nyomozást vezető detektív (Jake Gyllenhaal) letartóztatja a sofőrt, Alex Jonest (Paul Dano), de bizonyítékok hiányában mégis szabadon kell engednie. Az őrjöngő apa tudva, hogy gyermeke élete forog kockán, és a rendőrség egyetlen nyomot követve nem bukkant a kislányokra, úgy dönt, nincs más esélye: kezébe veszi az irányítást, kerüljön bármibe. De vajon egy elszánt apa mire képes, hogy megvédje a számára legfontosabbat?

A Filmünnepnek hála, és annak köszönhetően, hogy a Gravitációt (Gravity) a kedves CinemaCity, vagy a forgalmazó, nem hozta Miskolcra, maradt a Fogságban. Eredetileg úgy terveztem, hogy egy kisebb moziban, nézzük majd meg valamikor, gondolván arra, hogy hangulatosabb lesz egy művészmoziban. Sajnos a sanda gyanúm be is igazolódott, sikerült egy picsogó, rinyáló, olykor még röhögni is vágyó közönséggel megnézni ezt a komoly témájú drámát. Hogy most ezért, vagy más miatt, de számomra nem üt akkorát, mint oly sokaknak. Mindenesetre amondó vagyok, hogy a mai fiatal generáció inkább filmezzen otthon, ott nem muszáj viselkedni.

Nos, lapozzunk a filmre, így is sokáig áztattam offtopikban a billentyűzetem. Több szempontot figyelembe véve súlyos alkotásról beszélünk, ilyen a fő témája, valamint a 153 perces játékidő is. Manapság gyakran nyújtják hosszúra a filmeket, és tudom is, hogy mi a céljuk ezzel. Elérni azt a nézőben, hogy együtt érezzen a főszereplővel, hogy ő is ugyanazt érezze. Az Adéle életénél ez zseniálisan működött, itt azonban már nem annyira, viszont azt soha senki nem veheti el Denis Villeneuve rendezőtől, hogy ő alkotta meg az utóbbi idők legjobb emberrablós drámáját. Mindez természetesen eredeti ötlet alapján valósult meg, amit ugyancsak érdemes kihangsúlyozni, DE. Folyamatosan azt éreztem, hogyha ezt a skandinávok csinálták volna, mennyivel ütősebb élményben lehetett volna részünk. A ridegség még erőteljesebb lett volna, a színészek még jobban bedobták volna magukat, és közben nem éreztem volna amcsi-szagot a környéken sem. Egyes részekkel kissé úgy voltam, hogy lehetett volna ezt hitelesebben is.

Félre ne értsetek, nem fanyalogni akarok, és ahhoz képest, hogy amerikai filmről beszélünk, elég sok mindent megléptek, amit inkább a skandinávoktól szoktunk meg, de igazán bátrak nem mertek lenni. Nem is tudom, hogy ez jobb lett volna, vagy sem, de ők azért jobban vágják ezt a krimi-dráma témát. Akik nehezen viselik a gyermekek bántalmazását, nekik egyáltalán nem ajánlanám a filmet, mert abból végtelen nagy szenvedés lehet. Alapvetően egyszer sem unatkoztam, szóval a forgatókönyvírónak is jár a piros pont, mert szépen végigvezette a történetszálakat, arról nem beszélve, hogy a tettest mennyire jól 'elrejtették'.

Mindenképpen kiemelném az utolsó jelenetet, amikor a nyomozó az éjszaka fényeiben, a zuhogó esőben száguld a kórház felé. Ezt egyszerűen annyira bitangul epic módon megcsinálták, hogy a zsenialitásfaktor elég jó szintet rúgott meg. És ha már kiemelkedésről beszélünk, ilyen a cím is. Fogságban. Ki van fogságban? A kétségbeesett apa? Az eltűnt lányok? A család? Mindenki fogságban van, mindenki rabja valaminek, a kérdés már csupán csak az, hogy ki szabadul ki, és milyen áron? Mi marad utána? El lehetne ezen töprengetni, és a filozófiai értékeit sem vehetik el ettől a filmtől.

Hugh Jackman a kedvenc színészeim egyikre, és csak jókat hallottam róla, hogy ebben a filmjében mennyire kiteljesedik, mennyire átütő alakítást láthatunk tőle. Igen, ez valóban így van, az apa szerep tökéletesen alkalmas arra, hogy az adott színész kiteljesedjen, de az jutott eszembe, hogy Russell Crowe sokkal jobban csinálta. Jobban elhittem neki, itt pedig azért a vége felé ott az a jelenet, amikor 'itatják', és mindezt szó nélkül hajtja végre. Persze ez csak egy a sok közül, de néhány alkalommal másként jártam volna el, mint a karaktere - nyilván különböző emberek vagyunk, ő így csinálta. A felesége szerepében Maria Bello ment egészen mélyre, már-már belebolondult abba, hogy soha nem láthatja viszont a kislányát, és tőle jobban átjött ez az érzés. Jackmant más hajtotta, és máshová került, de annyi szent, hogy tőle is az elmúlt évek egyik legjobb alakítását láthattuk. A másik érintett házaspárt Terrence Howard és Viola Davis alakítják, akik egy fokkal finomabban élik meg a történteket, de ennek csak annyi oka van, hogy egyszerűen más emberek. Mindannyiuk közül talán Paul Dano a legdurvább, a legkriplibb, a leg… ú, de utáltam, és neki pont ez volt a dolga, hogy ilyen érzésekkel bombázza a nézőt. Melissa Leo szintén nagy abban, amit csinált, és nagyon telibe találtak vele, hiszen egy olyan karaktert játszik, egy olyan lecsúszott kisvárosi asszonyt, aki igazi joker. Jake Gyllenhaal majd' kimaradt a szórásból, aki az elmúlt évek során egyre eredetibb alakításokkal áll elő. Jelen esetben már-már annyira, hogy megközelítette Jackmant, és azt hiszem, ezzel mindent el is mondtam, bár a karaktere egy bizonyos szinten tipikus amerikai.

Kíméletlen módon bánik a nézőjével a Fogságban, és ettől nem átlagos, de végig hiányzott belőle egyfajta tartás. Azt viszont nem mondanám, hogy nem magabiztos filmet láthattunk. A 8/10 jár érte, de többre is képes lehetett volna. Persze ne zárjuk ki, hogy a velem mozizó közönség piszkolt bele a tálba.