Adam (Joseph-Gordon-Lewitt) 27 éves, egy rádiónál dolgozik, és bár barátnőjével vannak néha gondok, alapvetően elégedett az átlagos életével. Egészen addig a pillanatig, amíg egy rutin orvosi ellenőrzés során kiderül, rákbeteg. Élete egyik napról a másikra gyökeresen felfordul, de a sokkot követően úgy dönt, felveszi a harcot a kórral. A kalandos, sokszor vicces úton legjobb barátja Kyle (Seth Rogen) és terapeutája Katherine (Anna Kendrick) támogatják kitartóan.

Jonathan Levine filmes szakember IMDb-jén nem sok értelmes alkotás sorakozik fel, de idő közben vélhetőleg megkomolyodott, vagy csak kapott egy normális forgatókönyvet, és néhány tehetséges színészt, hogy megmutassa mi lakozik benne. Jó darabig tartottam a fő témától, és csak most sikerült olyan hangulatba kerülnöm, hogy tiszta fejjel esélyt adjak neki - merthogy ez is szükséges ahhoz, hogy filmélménnyel gazdagodva távozhasson róla a néző. Mélyről indítanak, meglehetősen mélyről, nem tudom, és nem is akarom megtudni, mit érez az ember ilyenkor, de én idővel azon kaptam magam, hogy eltűntek a nehézséget okozó tényezők, és egy lazább film előtt ülök, ami az elején még teljességgel kizártnak tűnt.

Ez a bekezdés erősen spoileres, csak azoknak javasolt elolvasni, akik látták már a filmet. Sajnos nálam azzal a negatívummal indult, hogy igaz történeten alapul, és maga Will Reiser felelt a szkriptért, aki a filmben történteken keresztül ment. Ebből ugye nem kell levonnom a logikus következtetést, viszont szerencsére csak félúton ugrott be, és sikerült tőle elvonatkoztatnom, de ez akkor is lejjebb húzza nálam a látottakat.

Kicsi, de negatívum számomra, hogy egy-egy dolognál azonnal levontam a konzekvenciát, ami egyébként nem jellemző rám, és ez semmiképpen nem plusz. Viszont! Vannak azért különös pillanatok, amikor bőven meg tudtak lepni, avagy akarom írni, a klisék nem kopogtatnak be e dramedy ajtaján, hanem a szomszédban próbálkoznak. Annyira életszerű, annyira hétköznapi, és földhözragadt, hogy hasonló dolgok sorozata simán megtörténik a való életben is. A vicces oldal bemutatása volt még egyfajta kihívás, de az udvaros festményes részen kívül nem estek túlzásokba. Persze most nem egy vígjátékot kell elképzelni, hanem egy drámát néhány vidámabb momentummal, amely ráébreszti az embert, hogy mennyire fontos a barátság, és a szeretet, mindegy, mennyire rossz is a helyzet, ezek segítik előre a betegségben szenvedőt.

Joseph Gordon-Levittel pontosan ugyanúgy vagyok, mint korábban, vagyis elismerem, mert színésznek termett, de még mindig nem tudok vele szimpatizálni, ami nem egyenlő azzal, hogy itt nem tudtam vele együtt érezni. Játékában mellesleg csodálatosan visszaköszön a vállára nehezedő teher. Seth Rogen pedig a Zöld Darázs után egyre jobb úton halad, hogy kiverekedje magát abból a gödörből, amiben JGL még benne van. Anna Kendrick már az Egek urában is villantotta tehetségét, és úgy gondolom, azóta is sokat fejlődött, arcán pedig nagyon jól visszatükröződnek az érzelmek, bár ez az összes szereplőről elmondható. Viszont neki ott van még pluszba egy kis báj, ami miatt annyira bírom őt. Bryce Dallas Howard ugyanez a kategória, viszont csak Kendrick mögé sorakoztatnám fel, ha sorrendbe kéne őket állítanom.

Talán azért is alakulhatott ki egészen jó kapcsolatom a filmmel, mert én is nemrégiben verekedtem magam túl egy nem kellemes betegségen, és pontosan tudom, mennyit számít a szeretet, és a körülöttem lévő emberek támogatása. Kicsit elkalandoztam, de ezt is amolyan utalásnak szántam. Elvileg kilencesre gondoltam, de a feljebb boncolgatott részleges kiszámíthatósága miatt kiegyezek vele a stabil 8/10-ben.