Jack Harper az egyik utolsó robotrepülő szerelő, aki a Földön állomásozik. Egy nagyszabású hadművelet része ő, melynek során az élethez nélkülözhetetlen forrásokat vonnak ki a Földről a több évtizedes háború után, és egy szörnyű fenyegetés árnyékában. Ám Jack küldetésének nemsokára vége. Több ezer méter magasan járőrözik a lélegzetelállító égbolton, de az élete a feje tetejére áll, amikor megment egy gyönyörű idegent egy lezuhant űrhajóból. A nő érkezése olyan események láncolatát indítja be, melyek során Jack kénytelen megkérdőjelezni mindent, amit tud, és az emberiség sorsa az ő kezébe kerül.

Joseph Kosinski a TRON: Örökséggel debütált a rendezőkként, és ezt követően is egy sci-fi fő székébe huppanhatott bele. Meg kell hagyni, a látványteremtéshez van érzéke, így ezen a téren nem okoz csalódást, viszont elég lassan bontakozik ki a történet, és néha olyan érzés fogott el, mintha megállt volna az idő, mintha soha nem jönne el a vég(e). Lényegében ez az egyetlen nagy hibája a Feledésnek, de ez kis híján romokba is dönt mindent. Ja, és persze Olga Kurylenko, aki ugyan egyre több helyen ott van, bennem mégis az a kép kezd kialakulni róla, hogy minél több szerepet vállal, annál nagyobb összevisszaságot hagy maga mögött. Úgy értem, szépen lassan kiderül, hogy mennyire tehetségtelen, fejlődést pedig nem tud felmutatni.

Elidőzve a látványon, fantasztikus képeket kapunk a kihalt Földről, amelyhez megteremtettek egy olyan atmoszférát, ahol jócskán akad kérdés, ez pedig azért jó, mert van, ami foglalkoztassa a nézőt. Nagy a bizonytalanság, és így utólag belegondolva lehet, hogy az történt a játékidővel, hogy mivel maga a történet is 'végtelen', ezt is annak szánták, csak ez épp nem pozitív hatást kelt, ami komoly probléma. Tehát az univerzum, amelyben ténykedik ez a maroknyi szereplő, tökéletes, és hibáktól mentes, élveztem a látottakat, és ilyen téren nagyon sajnálom, hogy nagyvásznon kimaradt ez az élmény.

Ülök itt, és gondolkodom, hogyan öntsem szavakba az utóbbi évek legjobb tudományos fantasztikus sci-fijét, amely annyira pazar látvánnyal bír, hogy sokan megirigyelnék. Hiszen nézzük csak meg jobban a drónokat, a repülőszerkezetet, amellyel Jack Harper eljut céljához, vagy az állomást, ahol egy olyan nővel él, aki olyan szinten futurisztikus hatást kelt, amelytől jobban ember fia nem is kívánhatna. Mindegy, hogy éjjeli képet mutatnak, vagy nappal van, amikor az állomást, és környékét pásztázza a kamera, garantáltan lehidalást váltanak ki vele. Ott van például az az egyszerű, de mégis frenetikusan jó jelenet, amikor az állomás medencéjét mutatják kívülről, közelről, felülről, vagy alulról - egy a lényeg, páratlan képsorok ezek.

Harper járműve szintén azon kütyük közé tartozik, amit úgy szívesen hazavinne az ember, hiszen olyan jövőbeli technológia áll mögötte, ami kíváncsisággal önti el a nézőt. Még ha a kinézetén túl is lendülünk, de a mozgása is mennyire rendben van, te jó ég! Vagy visszatérve az állomásra, pontosan a vezérlőteremre, ami olyan szinten steril, makulátlan tisztaságú, hogy egy fölösleges porszem sincs ott. De így visszaemlékezve a berendezésekre, a letisztult jövőbeli bútorzatra, rögtön az jutott eszembe, hogy szívesen élnék egy ilyen helyen - legalábbis tutira tennék egy próbát.

Tom Cruise ideális erre a szerepre is, de már nem most bizonyította először, hogy mennyire sokrétű színész is. Kellően modern ruhát kapott, amely nyilván jól illik ehhez a világhoz, és tetszett, hogy ugyan törölték a memóriáját, mégsem tudták maradéktalanul átvenni az irányítást fölötte. Andrea Riseborough most aztán megjegyeztette magát, és innentől kezdve ő is a különc színészek közé tartozik nálam, hiszen valami olyat vitt véghez, amit egyáltalán nem gondoltam volna. A karakteréről sok minden elmondható, de leginkább az igaz rá, hogy ő a legfuturisztikusabb kinézetű egyén, akivel valaha is találkoztam filmben. Nyilván Michael Fassbender Davidjén nehéz túltenni, de azért női fronton semmiképpen nem rossz ez az ő tapasztalatával.

Olga Kurylenkóról már kifejtettem a véleményem, és bár nem volt idegen ebben a világban, mégsem tudok vele zöldágra vergődni. Morgan Freeman kisebb, és jobb szerepet kapott, mint azt elsőre gondoltam, de legalább a látszat ellenére színes a karaktere. Nikolaj Coster-Waldau is ismerős volt valahonnan, és jó kis mellékszerepet láthattunk tőle is.

A poszt-apokaliptikus sci-fik nálam mindig is nyerők lesznek, de a Feledés sokkal jobb is lehetett volna, hogyha nem húzzák el ennyire a játékidejét. Kosinski még nincs annyira tapasztalt rendező, hogy megbirkózzon egy ilyen nagy falattal, viszont ezek ellenére is jár neki az erős 7/10.