Egy repülőgép lezuhan az alaszkai hegyekben, és a nyolc túlélő - egy olajfinomító dolgozói - hóvihar kellős közepén találják magukat, hamarosan pedig egy rejtélyes, majdnem misztikus farkasfalka veszi őket üldözőbe, hogy megvédjék területüket a betolakodóktól.

Dermesztő hangulat, adrenalinszint az egekben, a félelem pedig csontig hatol, pontosan, ahogy a poszteren is írják! Nem csak ezért jár a vállveregetés a hazai forgalmazónak, hanem a magyar címért is, mert az is annyira találó lett, hogy aligha adhattak volna neki jobb címet. Joe Carnahan és Liam Neeson már az első hírrel felkeltette érdeklődésem az akkor még csak készülőfélben lévő projektjükkel, amelyet az előzetes és a poszter után csak még jobban vártam. Az amcsiknál nem véletlenül időzítették január végére a premiert, és ezt nem lett volna baj, ha követi hazánk is, mert a feeling még jobb lehetett volna, ha odakint nem a tavasz köszönget. Mindenesetre még jó, hogy behozták egyáltalán.

Liam Neeson az utóbbi években annyira magára talált, hogy nem tud nem tökéletesen alakítani. Képességeinek köszönhetően kapta meg a főszerepet is, ugyanis pompásan tudja körvonalazni az élet és a halál nagyon mély értelmezését, ami szükséges, hogy hiteles maradhasson a történet. Közel hatvan évesen vérprofi, kinek arcán a félelem egy az egyben visszaköszön, tükrözve az ottani körülményeket, a fogcsikorgató hideget, amit ő aztán tényleg áthozott a néző felé, és amikor már azt hinnénk, hogy nincs tovább, akkor bizonyítja, hogy van. Igazából a további szereplőkkel nem foglalkoznék, mert ha nem is ilyen mélységekben, de mindenképpen jók voltak, és egyikük sem lógott ki a sorból. Persze az a klisé ott van, hogy kell egy lázadó idióta a csapatba, de ez amolyan forgatókönyvbeli gyengeségnek mondható, viszont kellett bele, hogy ne csapjanak át az unalom jeges vizébe.

A 117 perces játékidőt csak épphogy elbírta, és mondjuk, ha kicsit kevesebbet sztoriznak az egyik hosszabb éjszakán a tűznél, az jót tett volna neki. A Frozennel össze lehetne kötni, viszont pszichésen azzal kicsit jobban odavertek, de talán ez annak is betudható, hogy 15 éven keresztül jártam síelni, farkasvadászaton pedig egyszer sem voltam.

A forgatási helyszíneket mesésen választották ki, és minden kétséget kizárva bámulatos helyekre jutunk el, ahol dermesztő a hangulat, és remekül visszaköszön a forgatási időjárás, ami az egyik korábbi interjú szerint -30 fok, és ez tényleg durva, hogy így vettek fel egyes jeleneteket. Az ilyenektől egyébként csak még hitelesebbé, átélhetőbbé válnak a hófúvások, a hóviharok, és hogy a szereplők tényleg kint voltak azokon a zord helyszíneken. Carnahan ismét nem hazudtolja meg magát, és nekem állatira bejön, amit mostanság képviselnek filmjei. Egy-egy jelenetnél picit kevésbé élveztem a látottakat, de összességében pörög, főleg amikor belelendülnek a fő témába, ott tényleg átköszön a félelem és aggódtam a szereplők épségéért. Érdemes még megfigyelni, hogy milyen ruházatot viselnek a szereplők, amivel szintén elhitetik, hogy ők valóban lezuhantak - itt talán bele lehetne kötni abba, hogy hogyan élték túl a zuhanást, de ez nem az a film, aminél ez pont érdekel. Az R-es korhatár besorolás mindenképpen előnyére válik, és annyi biztos, hogy két hét alatt nem fog a feledés homályába veszni. A farkasokkal sem volt gondom, igazából nem ismerem fajukat annyira, hogy bármi oda nem illőt észrevettem volna.

Jó régen láttam anyázós végű filmet, hát tessék, most itt van. Azért a vágásért keményen szidtam a készítőket, mondjuk, ha elővesszük az ottani körülményeket és kézen fogjuk annak realisztikáját, lehet, hogy így jobban is jár a néző. Főleg, hogy végre egy kicsit elszakadnak attól a hülye amcsi szokástól, hogy a szájába rágjuk a nézőnek a film minden egyes falatkáját. Fontos tény a hitelesség, bárhonnan is nézzük, ebben pedig nem szenved hiányt a film, szóval most, hogy így összeszedtem a gondolataimat, és továbbra sem sikerült negatívumok hadát felsorakoztatni, pont ugyanaz a szám lebeg előtte, mint a film végén, vagyis a 8/10.