Az amerikai álom elérhetetlen távolságba került Lou Bloom (Jake Gyllenhaal) generációja számára. A munkanélküliség, nagyratörő célok és sok elkeseredett próbálkozás olyan útra sodorja a férfit, ami a mélybe vezet. Minden éjjel, míg a város az igazak álmát alussza, véres sztorikra éhes mini stábok kamerákkal és rendőrségi rádiókkal felszerelve portyáznak a terpeszkedő Los Angeles szennyes utcáin. A rendőrséget megelőzve egyik tetthelyről a másikra rajzanak és felvételeiket tévécsatornáknak eladva váltják dollárra a vért. Lou megmámorosodik a nagy pénzzel kecsegtető lehetőségtől és gátlástalanul gázol át mindenen és mindenkin a sötétben…

Dan Gilroy megrendezte első filmjét, így született hát meg az Éjjeli féreg. De ki az a Dan Gilroy? Ő írta a Vasököl sztoriját és A Bourne hagyaték forgatókönyvét is részben. Ez volt az a bűnügyi thriller, amit szívesen megnéztem volna a Torontói Nemzetközi Film Fesztiválon, de így sem kellett rá sokat várni, és a várakozás nem volt hiábavaló. Gilroy eredeti ötlete alapján vezényelte le a filmet, amelynek főszerepeire olyan nagyobb neveket győzött meg, mint Jake Gyllenhaal vagy Rene Russo. Mondanom sem kell, hogy mindenki ott van a szeren, de milyen film az Éjjeli féreg?

Először is, engedjétek meg, hogy megdicsérjem a magyar címét, mert pontosan körbeírja a filmet: féregszerű, tenyérbe mászó, de a dolgok jó értelmében, leginkább értékelendő értelmében. Elmekórtani szempontból annyira tökéletes, hogy amikor kijöttünk a moziból, mindenki gyanús volt, mindenkitől tartottam egy picit. Nyilván ez percek alatt elmúlt, de akkor is durván jó, hogy ilyen hatást gyakorolt rám egy krimi 2014-ben, és az nem skandináv volt.

A napokban találkoztam pár elmeroggyant összehasonlítással, ide tartozik a Taxisofőr (Taxi Driver), amihez megnyugtatlak benneteket, semmi köze. Sőt, mielőtt a Drive is szóba kerülne, azt sem említeném vele egy lapon. Nem mert az egyik jobb, vagy rosszabb, egyszerűen tudni kell ezeket a filmeket különválasztani. Van hasonlóság, de nyúlás nincs, viszont ennek is gyönyörű a fényképezése. Az operatőri munka annyira meggyőző, hogy úgy éreztem, mi is ott vagyunk a tett színhelyén. Igazából precíznek mondanám az egész filmet, ami remekül fel lett építve, és összerakva.

Először botrányos volt, amikor Jake Gyllenhaal megszólalt a magyar hangján… egy az egyben Pókembert idézte bennem, nem beszélve arról, hogy Gyllenhaal frizurája kicsit Tobey Maguire-ré változtatta. Visszatérve a színészi értékekhez, már az első fotókról is nyilvánvalóvá vált, hogy ez egy olyan szerep Gyllenhaal számára, amelyben kibontakozhat, elszállhat, és ezt meg is teszi. Eleinte nem lehet eldönteni, hogy pszichopata vagy szociopata karaktert alakít, de a játékidő előrehaladtával minden tisztázódik.

Mielőtt továbblépnék rajta, muszáj leírnom, hogy zseniálisan eggyé vált a szerepével. Az a megszállottság, az előre törni akarás és a magabiztosság, amit tanúsított, igazán példaértékű. Ami pedig a forgatókönyv számlájára írható fel, hogy részletesen kidolgozott monológokat kapott, ami kiemeli őt a tömegből, és hatalmas igazságok hangzanak el tőle, amelyekből érdemes lehet meríteni az élethez. Lou annyira őrült, és megszállottja újdonsült szakmájának, hogy sokszor gyomorforgató és őrülten merész dolgokat visz véghez. Imádtam!

Rene Russót de rég láttam bármiben is! Ő is durva szerepet kapott, ellenben sokkal szolidabb, mint Gyllenhaal karaktere. Nem szeretnék filmélményt rontó tényezőkbe bocsátkozni, úgyhogy nem is igazán mennék bele, hogy pontosan kit játszik, és kivel kerül veszélyes játékba. Riz Ahmed is rendesen odatette magát, és tényleg elhittem neki, hogy ő Lou gyakornoka, asszisztense. Bár, lehetett sejteni, hogy ahogy próbált egyre többet kicsikarni, nem lesz épp előnyös végkimenetelű számára.

James Newton Howard zenélt a film alá, ami már az elején garanciát jelentett a minőségre. Természetesen erre sincs panasz, és tökéletes szinkronban volt az események képsoraival. Ugye a kameramunkára visszatérve, nagyon fontos volt, hogy úgy mutassák be az adott eseményt, hogy az informatív és érdekes legyen. Ezt sikerült visszaadni a filmmel, úgyhogy nem is tökölök tovább, jár érte a 9/10.