A lidércnyomásos jövőben tombol a bűnözés, bírók, rendőrök és ítéletvégrehajtók próbálják megvédeni az ártatlan polgárokat. Dredd bíró, a törvényesség elkötelezett híve mindent megtesz, hogy fenntartsa a rendet és a békét. Munkálkodása azonban nem arat osztatlan sikert, mindenre elszánt ellenfelei, akiknek az útjában áll, megpróbálják tőrbe csalni. Tervük sikerrel jár, és Dredd börtönbe kerül, ahonnan csak legközelebbi barátai és munkatársai segítségével szabadulhat ki, hogy tisztára mossa nevét és legyőzze ellenfeleit.

Régen az újranézős listán figyelt már, és a minap este kedvet is kaptam hozzá. Hiába nagy kedvenc, simán van tíz éve is, hogy nem találkoztam a filmmel, de még mindig remek hangulatú akciófilm, és számomra remek klasszikus a régi időket előidézve. Danny Cannon rendező anno belenyúlt a tutiba, mert ezúttal újranézve pontosan annyira bejött, amit láttam, mint régen. Egyszerűen imádom a közeget, a hangulatát, a szereplőket, a dinamikáját, és a retro hatás is kiválóan érvényesül.

Nyilván 1995-ben más világot éltünk, de nem is tudom, hogy manapság születnek-e olyan filmek, amik ennyire mély nyomot hagynak bennem. A másfél órás játékidő éppen elég mindenre, kellőképpen pörög a sztori, nincs túlnyújtva, az üresjáratokat meg pláne elfelejthetjük. Erőszak terén sem lehet panaszunk, persze akkoriban ugyancsak más mennyiségű és minőségű erőszakra volt igény, szóval ehhez mérten kell kezelni az ilyen régebbi alkotásokat.

A sikerhez nagyban hozzájárul a kimondottan erős szereplőgárda, melynek élén az örök akciósztár, Sylvester Stallone áll, aki emellé még kegyetlen jó színész is. Arcán egy az egyben visszaköszön azaz elszántság, amit képvisel, nem tűri a törvénytelenséget, a törvényen kívül ténykedőkre pedig kegyetlen büntetés vár. Abszolút hiteles részéről az egész karakter - amikor például rezzenéstelen arccal kiáll saját igaza és a törvény mellett, vagy amikor felháborodottságát mutatja a bírák felé. Armand Assante pedig méltó ellenfelét formálja meg, akire hasonlóan jellemzők az előbb írt vonások, és valóban egy olyan gonosz, aki tiszteletet parancsol, bár ez Dreddre még inkább igaz! És annyira durva, hogy régen a magyar szinkronok is ütöttek, bár konkrétan Stallone szinkronja nem tetszett, de úgy összességében értem ezt - például a robot hangjának kikeverésére, meg úgy cakkpakk. Max von Sydow-t nem igazán kell dicsérni, hiszen már akkoriban sem két szerepen volt túl, de mindenképpen korszakalkotó, amit tőle is láthatunk. Még Rob Schneider is hatalmas pofa, női fronton pedig Diane Lane-é a főszerep.

A szereplők ruházata, sisakja mára már nevetségesen hathat, de én amondó vagyok, hogy az adott filmet mindig a megfelelő helyen és időben kell kezelni, de azért kíváncsi vagyok, hogy az újrázással mit alkotnak. Úgy gondolom, a régi idők egyik jól sikerült sci-fije a Dredd bíró, amelyben még a zenék is rendben vannak, de főleg a stáblista végén lévő dallal tetéznek be mindent, ami ismét arra késztetett, hogy végigüljem. Pontjait tekintve az erősebb 8/10-es kategóriába sorolom, és nem valószínű, hogy most ültem előtte utoljára.