Egy egykori baleset során Matt Murdock (Ben Affleck) magvakult, ám a radioaktív sugárzás, ami örök éjszakát borított rá, különös képességekhez juttatta. Érzékei természetfeletti élességűek. Mattből jogász lett: a bűnözők áldozatait védi. Ám az igazi élet munka után, éjszaka kezdődik számára. Amikor senki nem látja, átöltözik és felfegyverkezik: ő az a különös, maszkos csodalény, aki New York elhagyott utcáit rója; aki minden túlerővel szemben, minden körülmények között az igazság és a gyengék védelmezője: ő a félelem nélküli ember.

Most így, hogy ömlenek Hollywoodból a képregény-adaptációk, gondoltam újranézem a 2003-as Fenegyereket, ami bizony még mindig megállja helyét. Ahhoz képest, hogy Mark Steven Johnsonnak ez volt a második rendezése, és első képregény-filmje, melynek forgatókönyvét saját maga írta, mindenképp szuper munkát végzett. Szépen vászonra űzött képi világ, hanghatások, hangvágás, nem beszélve a félig őrült rockzenéről, amivel kimondottan hangulatfokozó hatást értek el több jelenetnél. Persze, nem tökéletes, de egy erős és látványos képregény-film született. A képregényt jelen esetben sem ismerem, szóval e téren ne várjatok tőlem összehasonlítást, de nálam nagyon célba találtak vele, még mai szemmel nézve is.

Matt Murdock gyerekkorát sem öt perc alatt, gyorsan végigpörgetve ismertetik velünk, ahogy azt mostanság szokás, persze a film természetesen a címszereplő felnőttkorára fókuszál. Nekem szimpatikus volt még a gyerekkori Matt, vagyis Scott Terra, akit végül Ben Affleck vált. Affleck jelenlegi munkásságát ismerve kicsit érdekes, hogy milyen szerepekben tűnt fel akkoriban, és furának is találtam, de néhány perc után megbarátkoztam vele. Lehet, vicc és bohóckodás, amit Jennifer Garner és Affleck műveltek már rögtön az első találkozásuknál, de engem jól elszórakoztattak a játszótéri mutatványukkal. Garnernél, ami talán kicsit zavaró, hogy rikítóan zöld szemet kapott, egyébként vele is hasonló a helyzet, mint Affleckkel, hogy először szokatlannak tartottam, hogy pont őt nézték ki erre a szerepre, de későbbre sikerült megkedveltetnie magát. Colin Farrell durva, mint Célpont, és ő is megmosolyogtatott első jelenetével, de kemény arc, és méltó ellenfele Daredevilnek. Azért Jon Favreau felbukkanása sem mindennapos, már csak azért sem, mert már a Vasember előtt is töltött be mellékszerepet szuperhős mellett - jelen esetben. Michael Clarke Duncan tekintélyt parancsoló színész, ezáltal tökéletes választás volt a Vezér, vagyis New York alvilágának fő-fő góréjának szerepére. Végül Joe Pantoliano pedig egy olyan karaktert játszott, aki valahol mindig ott van a háttérben, és nem lehet elfelejteni.

A vizuális megvalósításokra visszatérve, baromi jók, amikor a címszereplő szemén keresztül látjuk az eseményeket, ami bár egyszerű megoldás, de 2003-ban mindenképpen zsírnak mondhattuk. Minden egyes alkalommal, amikor mutatják a várost sötétben, leginkább a képregényes stílus süt le azon felül, hogy gyönyörű. Végtére nekem tetszett, amit láttam, és lehet túlzónak tűnik, de hét év után újra élvezetesnek bizonyult, így egy halvány 8/10-et elengedek rá.

• Elektra értékelés