Értékelés: Csak Isten bocsáthat meg (Only God Forgives)
Julian az igazságszolgáltatás elől menekülő bűnöző, aki egy boksziskolát működtet Bangkokban, ezzel leplezve drogügyleteit. Amikor testvérét a helyi maffia meggyilkolja, az egy bűnszervezet keresztanyjaként tisztelt édesanyja bosszúra szólítja fel. A férfi kezdetben hezitál, mivel testvére is egy bosszú áldozata lett - megerőszakolt és meggyilkolt egy prostituáltat -, ám enged az anyai akaratnak és véres bosszúhadjáratba kezd. A harcművészetben is jártas Juliannek szembe kell néznie egy titokzatos ex-zsaruval, és a korrupt és kegyetlen bangkoki alvilággal.
Még mindig nehéz szóhoz jutnom, pedig tegnap este óta eltelt már néhány óra, mégsem egyszerű a helyzet. Hogy miért? Mert egy mélyre hatoló, ízig-vérig fesztiválos, ugyanakkor meglehetősen elvont drámáról van szó, amely egyik oldalát tekintve hibátlan, a másikat nézve pedig rengeteg kérdést vet fel. Nicolas Winding Refn mindig is különc filmeket gyártott, amellyel nagyon sokan képtelenek voltak azonosulni, pedig van bennük valami. Olyan, mintha túlságosan bízna abban, hogy filmjének nézője van annyira fifikás, hogy rájön a mondandójára. Ez pedig nem mindig egyértelmű.
Cannes-ból hazatérve hazánk 'ítészei' szépen lerántották a mélybe a Csak isten bocsáthat meg-et, holott véleményem szerint inkább arról van szó, hogy sokan az új Drive-ot várták, ami komoly hibának számít. Még akkor is, ha azt nézzük, hogy ugyanaz a rendező, a főszereplő, de még a zeneszerző is. Ez egy új történet, nem csak a helyszín más, hanem minden más, de igazándiból a rendező korábbi filmjét is csak azért említettem, mert így tudom világosan leírni a gondolataimat, nem pedig azért, hogy összehasonlítsam a két filmet.
Kitérnék inkább arra, hogy a képi világa engem mennyire megvett, elkápráztatott, és még be is rántott, de maga a film közel sem hibátlan. Az, hogy ennyire ráfagytam a vászonra, annak köszönhető, hogy emberfeletti vizuális élményt nyújtanak a thaiföldi képsorok, pedig sokszor annak szennye, mocska és bűze kerül elénk, mégis a csodálatos szót kell ideírnom jelzőként. Gyakran azon kaptam magam, hogy elvesztem a képben, úgymond "frissíteni" kellett az agyamban, mert olyan hatást váltott ki, mintha végtelen lett volna a vászon.
Nem tudom pontosan, hogy Larry Smith operatőr, vagy a rendező lelkén száradnak az előbb taglalt fantasztikus képek, de az egyértelmű, hogy a film értékei ebben mutatkoznak meg. Fontos, hogy az elvontsága mellett kegyetlen, viszont valósnak vélhető világot tárnak a néző szeme elé, méghozzá a létező legnaturalistább módon, mindenféle fölösleges körítés nélkül. Ezek a képek alaposan megkomponáltak, és tökéletes összhangban vannak a csenddel, az eseménytelenséggel, és a történetnek otthont adó helyszínekkel.
Túl sok dialógust ne várjatok tőle, a főszereplők száját alig hagyja el szó, de azok általában nagy jelentőséggel bírnak, és fontos információt hordoznak. Letaglózott és elbűvölt egy bizonyos szinten, de némileg még én is több történést vártam, esetleg azt, hogy eljön az az idő, amikor felpörögnek az események, de ez nem következik be. Sokszor bicskanyitogató, amit már megszokhattunk a művészfilmektől, és tipikusan annak a példája érvényesül, hogy vagy szereted, vagy nem. Egyszerűen nem igazán van középút.
Ryan Gosling napjaink egyik nagy reménysége, aki már sokra vitte, és még sokra is fogja vinni. Jelen esetben a karaktere precíz, kimért, de nem halhatatlan, ami miatt csak felnézni lehet rá. Megvannak a maga kis hülyeségei, és tökéletesen meg van róla győződve, hogy tudja, mit csinál. Remek választás ide, főleg az előzmények miatt. Kristin Scott Thomas számomra hatalmas meglepetést okozott, és kőkeményen lerántottak róla egy 10-15 évet, de vele sem fogtak mellé. A szemében nagyszerűen tükröződik Thaiföld világa, beállítottsága, pedig nem is idevalósi. Női fronton Yayaying Rhatha Phongam bontakozhatott még ki, akinek a történet szerint szintén nem egyszerű az élete, és ezt elég jól visszaadja az általa nyújtott játék. Vithaya Pansringarm nevét tudnám még ideírni, akinek leginkább a kegyetlensége maradt meg az emlékezetemben, és ezzel nincs is gond, hiszen csak tette, amit elvállalt. Piszkosul agresszív és harcias, ugyanakkor sportszerű csókát alakít.
Megfogott, mert nem keveset agyaltam azóta is, hogy ez az írás megszületett, és a 8/10 elfér rá, de különösen kiemelném, hogy kéretik vigyázni vele!
annarchy
túlpontoztad… rég szenvedtem ennyire filmen, pedig megpróbáltam csak fél szemmel nézni.
M3NYUS
Egész jó kritikát írtál, de amennyi ember annyi ízlés szokták mondani. Hát sajnos nekem csalódás volt.
A sztori egy fokkal bonyolultabb (csavartabb) mint például amilyen a Drive-é volt. A jó, a rossz, a bosszú, a megbánás. Ezek a szavak jellemzik a filmet, jó fajta visszavágó stílus. Ezzel nincs baj csak a megvalósítással voltak gondok. A színészek lassú, vontatott (robotikus) mozgása, a párbeszédek, a színészi játékok egy idő elteltével parodisztikusak lettek. Gonsling-nak jól áll ez a “bambafej, szűkszavú uraság” karakter, de ebben túlságosan is mű volt. Mintha csak testben, de lélekben nem lett volna ott és ez a többi színészekről is elmondható (talán egyedül Scott Thomas-nál voltak érzelmi megnyilvánulások). Egy két jelenet is csúnyán mondva nevetséges volt (pl. mikor két mészárlás közt az ex-zsaru karaokézik a többi rendőrnek akik fapofával nézik az előadást).
Az egész mintha nem e világban játszódna, hanem egy alternatív valóságban.
Viszont az operatőri munka, a fényképezés, a látvány, a világítás mind mind kifogástalan. Direkt hagytam a zenét a végére mert amit Cliff Martinez összedobott az remek lett.
Igen, még a “Wanna figth?” szám is ami inkább egy TRON féle filmbe való, de megállta a helyét. Nem mellesleg a film legjobb jelenetében hangzik el.
“In medias res” volt Renf módra, kicsit a Valhalla rising-ra emlékeztet. Se füle, se farka, se eleje, se vége csak bele a közepébe és ott derülnek ki a fontosabb szálak, dolgok.
Majd egyszer azért megnézem újra, de ezt még emésztenem kell. A vártnál jobbat vártam, de csalódtam.
5/10
Renf tud ennél jobbat is, Gosling idei legjobbját (már akinek a Gengszterosztag bejött), a Túl a sövényent pedig csak DVD-n kapjuk, és ha jól tudom surround magyar szinkronnal…hurrá. :(
Anonymous
Nem pontozta túl, ez az ő véleménye és kész. Mondjuk én 7-8 körülre tenném, nekem tetszett a film, gyönyörűek voltak a beállítások, a megvilágítás és mindent vitt a zene. Viszont tényleg lassabb mint a Drive sokkal lassabb. :)
Anonymous
válasz erre: 2013. augusztus 9. 18:50
Ryan Gosling filmjének a címe: Túl a fenyvesen.
Ami egyébként szerintem 2012 legjobb filmje és egyetlen 10/10-ese.
A szinkron sem lett zavaró.
A Túl a sövényen egy animációs film :)
függő
A The Place Beyond the Pines valóban várós, lassan csak eljutok oda, h megnézzem. :) Amúgy én ezért használok újabban (1-2 éve) főleg eredeti címeket, ha valakivel beszélek is… mert annyi a hasonló című film. Persze van az angolban is megegyező… :)
Anonymous
Ugyanígy vagyok ezzel én is, inkább eredeti címeket használok ha beszélek róluk, főleg azért, mert ciki amikor kimondom hogy “Erőszakik, “Ha/Ver” stb.
Itthon mindenképpen megnézem az Only God Forgives-t, bár a legtöbben lehúzzák a filmet, de Gosling a kedvenc színészem, vele megnézem akkor is, ha nagyon rossz lett :)
függő
Névtelen 14:43
Vannak azért találó magyar címek is, de ne várja el tőlem senki, hogy mondjuk a Ha/vert használjam a Kick-Ass-re, vagy a Tűzgyűrűt a Pacific Rimre, de ilyen rigolyám még a The Wolverine – Farkas is… Vagy ott van még a The Dark Knight… na mondjuk ott az eredeti hang is alap… Átmentünk jó kis offtopikba, hogy ne verjek a kezemre (:D), írnék még egy mondatot a filmről, ami talán az írásban nem szerepel:
Hogy mennyire tetszett az, hogy összességében mennyire minimalista stílust képvisel… ritka ez, bár művészfilmeknél néha előfordul, de közel sem így, ahogy itt.