Újabb éjszaka ereszkedik le Gotham Cityre, és a sötétséggel együtt a bűn és a gonoszság is előbújik az árnyak közül. Batman és a többi nemes szuperhős emléke már rég megfakult; most mindent az erőszak és a kétségbeesettség ural. Ám történik valami, ami jelentős változást indít el: amikor a rehabilitált Harvey „Kétarcú” Dent a tisztességes élet helyett a bűnt választja, az idős és elgyötört Bruce Wayne újra felölti a maszkját és a köpenyét. A DC Comics komor hangulatú, legendás képregénye feledhetetlen összecsapásokkal, lenyűgöző üldözésekkel és az emberiség számára a jobb holnap ígéretével elevenedik meg a képernyőn, mert a bűnözőknek nincs hová rejtőzniük, amikor a sötét lovag visszatér.

Batman mindig vissza fog térni, pont, ahogyan ígérték. Valamennyire vonakodva, de csak rászedtem magam, hogy esélyt kapjon a szóban forgó animációs, melyhez nem sok reményt fűztem. Nos, az animációja a klasszikust idézi, ami nem rossz, hiszen akik nézték a '90-es évek elején futó sorozatot, nekik feltűnik majd a hasonlóság, de azért modernizálták is közben. Bejött, hogy összességében nem bonyolították túl, hanem kaptuk a viszonylag megszokott formában, de ami még fontosabb, hogy a Batman - Gotham lovagja (Batman: Gotham Knight) eszméjét messzire elkerülték. Habár megjegyzem, hogy annak is tetszettek egyes részei, de összességében inkább csalódottan gondolok rá vissza - viszont így most kedvet kaptam a Batman: A kezdet kezdetéhez (Batman: Year One) is.

Az animációs berkekben otthonosan mozgó Jay Oliva rendezett, aki igencsak nagyszerű munkát adott ki a kezei közül. Elég csak arra kitérnem, hogy korrekt világot építettek fel e történet köré, akcióban sincs hiány, és folyamatosan végigvezették a történetet, avagy ugyan csak 73 perces játékidővel bír, de ezt az unalomba fulladás helyett sikerült kellőképpen izgalmasan kitölteniük. Mindig felkeltették valamivel az érdeklődésem, így végig kitartottam, pedig eleve nem volt valami nagy hangulatom.

Nem a megszokott időben járunk, Bruce Wayne már idősebb napjait tengeti, de még mindig nem tudja otthagyni fő állását, és ez kicsit furcsa volt eleinte. Viszont magát a karaktert, aki az öregség problémáival küzd, és közel sem sérthetetlen, remekül viszontláthattuk. Lady Robin jelenléte kimondottan üdítő hatást gyakorol, és még lehet belőle szerethető karakter a folytatásban, viszont egyes reakciói, például amikor Batman küzd az ellennel, ő pedig hátulról mutogat, az nevetséges.

Hatalmas csalódás volt még a magyar szinkron, amely már-már a botrányos jelzővel is illethető, és most nem magukra a szinkronhangok kiválasztására célzok, hanem egyes dialógusokra, melyek nem mindig gördülékenyen hagyták el az adott szereplő száját.

A betétdalok eszeveszettül ütnek, teljes mértékben fokozzák a hatást, és magasabbra emelik a színvonalat, mint amilyen valójában. Bár egyértelműen a Nolan-féle trilógia zenéjére hajaz, amivel az égvilágon semmi baj nincs. Részemről ugrik rá a 8/10, mert igenis a maga kategóriájában ütőképes darab lett.