Barry Seal amerikai pilóta volt, aki a Pablo Escobar-féle Medellín kartell szállítója lett, és fegyvert és drogot csempészett a repülőin, majd váratlanul beszervezte a CIA, és az amerikai történelem egyik legnagyobb titkos akcióját hajtotta végre.

Doug Liman (A holnap határa) rendező és Tom Cruise így a nyár végére ismét összehoztak egy tuti akciófilmet. Végre egy olyan igaz történet, amelyet úgy helyeztek vissza a múltba, hogy nem zavart, nem éreztem azt, hogy direkt módon van így a pofánkba tolva. A Barry Seal: A beszállító érdekes lazasággal megáldott nyári szórakozást nyújt - legalábbis engem simán székbe szögezett két órára, és még akkor is ez az összkép marad meg bennem élményként, ha ez nem is 100%-ban igaz. A forgatókönyv néha picit elkalandozik, elvész, de hamar visszatalál a helyes ösvényre, viszont egyáltalán nem rossz ez Gary Spinelli tollából másodjára.

Mivel a kokain hazája Kolumbia, vagy legalábbis a közép-amerikai térség, így számomra az egyik legfontosabb összetevő, hogy hőség legyen a premier idején, és ez adott volt. 2006-ban a Miami Vice-t mindenki ekézte, nekem mai napig az egyik kedvencem a drogkartelles témában, ezen még a Barry Seal: A beszállító sem változtat, viszont remek testvére lehet. Tetszik, hogy eredeti ötletből dolgoztak, nem egy újabb balul elsült adaptáció ütötte fel a fejét, és a film humorérzéke is nagyon rendben van, amelyre az előbb már céloztam a lazasággal.

Nyilván a Tom Cruise-utálók hatalmas pácban lesznek, hiszen az ő képét kell nézni két órán keresztül. Nyár elején A múmiával félrenyúlt, most viszont kompenzált picit. Cruise nagyon nagy arc, ért az akciófilmgyártáshoz, és jelen esetben ez különösen fontos tényező, hiszen egy nem mindennapi figurát játszik, akit vagy kedvel az ember, vagy elítéli a tetteit. Kissé úgy éreztem helyenként, mintha A Wall Street farkasa spinoff előtt ülnék. Dőlt a lé. Kegyetlen módon dőlt a lé, ezzel párhuzamosan a problémák is jöttek, mégis mindig volt rá megoldás. Imádtam a filmnek ezt a felfogását.

Sarah Wright is jól hozza a feleséget, és a dolog kémia része is fekszik. Kedvelem az ilyen mellékszereplőket, és a tipikus, érthető kirohanás sem marad el, ahol némi színészi játék is felszínre kerül. Domhnall Gleeson mindig csak úgy besétált a képbe, osztotta a lapokat, aztán visszavonult egy időre. Mindegy, mekkora állatságnak tűnt, amit épp kitalált, a vége mindig kerek lett. Caleb Landry Jones kegyetlen figura még, de róla csak annyit írnék, hogy jobban nem is tudta volna magát megutáltatni - és ettől jó, vagy rossz színész valaki. Escobar és a Medellín kartell további tagjai simán csak végezték a dolgukat, és izgalmas perceket generáltak. Szerintem a színészekkel egyáltalán nincs gond, hiszen ez még a pályafutásuk eleje volt.

Ahogy említettem korábban, korhűség is teljesen rendben van. Érdekes volt figyelemmel követni, hogy akkoriban hogyan oldották meg a kommunikációt, és a csipogó is baromi régi megoldás, amellyel mostanság nem sokat találkozhattunk a vásznon. Nem mondom, hogy rohanjatok moziba, és nézzétek, de ha egy lazább, nevetgélős, de azért mégis valamennyire komoly filmre vágytok, akkor Barry Seal az idegenvezetőtök. Nem fog csalódást okozni, de ehhez tényleg alapkövetelmény, hogy ne utáljátok Cruise-t. Részemről ugrik rá a 8/10, és megvan az esélye az újranézésnek is valamikor akár a közeljövőben is.