Brian és Mike tartják magukat az esküjükhöz, amely szerint "szolgálnak és védenek", és acélos szövetséget alakítottak ki annak érdekében, hogy a műszak végén mindketten épségben hazatérhessenek. A riasztásról riasztásra élő zsaruk között őszinte és viccelődéstől sem mentes barátság szövődött, és mindketten tökéletesen tisztában vannak vele, hogy amikor veszélyes szituációkban kell helyt állniuk, bármelyik pillanatban életüket veszthetik. Az utolsó műszak a család, barátság, szeretet, becsület és bátorság kőkemény története.

David Ayer ismét nehéz témájú filmbe vágta fejszéjét, melyet nem csak rendezett, de a forgatókönyvét is jómaga jegyzi. Ayer thrillerje választ ad arra, mit jelent igazán kemény zsarunak lenni, mégpedig egy olyan környéken, ahol a baj nem jár egyedül. Merthogy beavatnak minket a járőrözés legmélyébe, minden apró részletet megtudhatunk, és nem egyszer gyomorforgató képsorok tanúi lehetünk. Már rögtön az első képsorok annyira durvák, amikor járőrözés közben első sorból követhetünk egy autósüldözést, amely önmagában nem lenne újdonság, de mivel meglehetősen ötletes megvalósítást kapott, közel sem szokványos lett a hatásfoka.

Kétségkívül férfiaknak szánt zűrös alkotás, de még egy ilyen szájkaratés zsarudrámát egykönnyen nem tudnék mondani. Merthogy a szövegeléssel nem spórolnak benne, a párbeszédek szinte szünet nélkül követik egymást. Ayer olyan helyekre visz el minket filmjében, ahová ember fia nem kívánkozik: sötét-kétes alakok, végeláthatatlan gettók, rosszarcú-baljós érzetet keltő suhancok - magyarán olyan helyszínek, ahonnan még egy zsarunak sem biztos, hogy van kiút. Nincsenek szabályok, csak a kőkemény valóság, amely ridegen odacsap, fittyet hányva arra, kit ragad magával.

Nekem mindösszesen egy nagy problémám van vele, hogy az előbb kifejtett gondolatok miatt piszkosul súlyos dráma lett belőle, amely egy sötét lyuk mélyére rántja a nézőt, ahol kevés a fény, és borzasztó nehezen telik a játékidő. Olykor úgy tűnt, mintha megállt volna az idő, pedig nagyon is tanulságos az üzenete.

Michael Pena alakítása nagyszerű, és Jake Gyllenhaal is méltó társ mellé, de utóbbinak irtó hülyén állt a kopaszság, ami által kevésbé tudta megközelíteni Pena sokkal hitelesebb alakítását. Tény viszont, hogy mindkettejüknek feküdt ez a keménykedő-káromkodó zsaruszerep, de soha nem fogom megérteni, hogy a tipikus járőrözés közbeni hülyeségekre miért volt szükség. Ezeken valahogy nem tudok nevetni, mert egyrészt nem vicces, másrészt ebből elég nagy baj szokott keletkezni - a klisésségéről már nem is beszélve. És amit nem ettem meg Gyllenhaaltól, amikor a rendőrautóban feszített, napszemüveg a fején, közben világít a frissen borotvált feje, ott megkérdőjelezhetővé vált a valósághűség. Anna Kendricket nagy tehetségnek tartom, és itt sem volt baj a színészi teljesítményével, csak ezt a filmet teljes mértékben kétszereplősre tervezték, így másnak lényegében nem jut hely.

A képi világa hangsúlyossá teszi, a környék pedig rányomja a maga mocskos pecsétjét, nem beszélve az ott élő balhés gazfickókról. Felfedezhető még, hogy a rendező előszeretettel alkalmazta a valamin visszatükröződő naplementét, de az operatőr munkája sem szokványos.

Írhatna még tovább a virtuális tollam, de ezt a filmet látni kell és átélni, ha a feljebb leírtak alapján szimpatikusnak tűnik. Kritikailag és nézői szemmel nézve is komoly drámai alkotás, súlyos mondanivalóval, szóval részemről csúszik rá a 8/10, de az egyszer nézős filmek közé tartozik, mert nem könnyen emészthető, túlontúl katartikus alkotás.