A jövőben járunk, amikor Észak-Amerika romjain Panem országának tizenkét körzete található. Minden évben minden körzetből a Kapitólium kiválaszt egy-egy tizenkét és tizennyolc év közötti fiút és lányt, akiknek részt kell venniük az Éhezők viadalán. Az életre-halálra zajló küzdelmet élőben közvetíti a tévé. A tizenhat éves Katniss Everdeen egyedül él a húgával és az anyjával a Tizenkettedik Körzetben. Amikor a húgát kisorsolják, Katniss önként jelentkezik helyette a Viadalra, ez pedig felér egy halálos ítélettel. De Katniss már nem először néz farkasszemet a halállal - számára a túlélés a mindennapok része. Ha győzni akar, olyan döntéseket kell hoznia, ahol az életösztön szembekerül az emberséggel, az élet pedig a szerelemmel.

Elkészült a világ legőrültebb show-ja, amely egy olyan fantáziavilágban játszódik, mellyel nem könnyű azonosulni és logikát sem érdemes benne keresni, mert annak rútul ráfaragás lesz a vége. Mint tudjátok, egyáltalán nem csigázott fel korábban, hogy készül, előzetesből is alig láttam, de végül is összességében bejött, amit elém raktak. Az átlag fölé nyúlik minden szempontból, de mint film, az elején érződik a döcögés, vagy elképzelhető, hogy a könyv is ilyen, de azokra sem árt gondolni, akik nem olvasták, és szerintem indokolatlanul lett ilyen hosszú. Ennyi bajom akadt vele végül, viszont minden más eléggé helyére került, és érződött rajta, hogy mennyi mindent tettek azért, hogy ez a végeredmény fogadja a mozilátogatókat. Ja, az operatőrt néha szívesen megfejeltem volna, annyira rángatta a kamerát, mint mikor rázoomolsz valamire 20x-osan mondjuk, és egy apró mozgással is a Holdra tudsz ugrani. Kíváncsi lennék, ez vajon mitől lett ilyen. Nagy szerencse hogy minderre csak néhány percre kerül sor.

Az Oscar-jelölt Gary Ross rendezett, és elég igényes munkát adott ki a kezei közül, szóval lehet előtte hajlongani, bár erre majd mondják rá azok az áment, akik olvasták a regény(eke)t is. Gigantikus marketinget kapott, úgyhogy ennek muszáj muzsikálnia hétvégén, hogy jöhessen a másik két rész is, mert komolyan kíváncsivá tettek. Ez egyébként nagy erénye, hogy a kíváncsiság mindvégig ott lappang, és hajtja előre a nézőt, bár úgy igazán akkor tudtam azonosulni ezzel a fura, de hihetetlenül szépen kidolgozott világgal, mikor már az erdőbe kerültek és elmélyültek a szálak. Itt remekül éreztették a súlyát, hogy az ő világukban mennyire is nagy volumenű ez az évente megrendezésre kerülő viadal. Megleptek már 'az elején', mikor hullottak, és valahogy annyira realisztikusra fogták, amikor néhányan távoztak, hogy ott kezdtem el érezni az előbb említett komolyságot, és ezzel egy időben előbukkant a drámai érzet is.

Jennifer Lawrence ugyan már korábban is bizonyította tehetségét, de egyértelműen kijelenthető, hogy az idő előrehaladtával pont úgy szívja magába az építő jellegű dolgokat, mint egy szivacs. Hatalmasat alakít, majd meglátjátok, és közben még aranyos is marad, érezteti a veszélyt, és szépen visszaköszön, hogy tényleg egy olyan lányt látunk, aki kint bóklászik az erdőben teljesen egyedül, a többiek elől menekülve. Érdemes még őt megnézni, mikor a show-ban beszélgetnek vele, hogy ott mit produkál. A végén viszont annyira balga arckifejezéssel búcsúzik, hogy azt igazán kihagyhatták volna, de lényegtelen, mert nyilván nem erre fogok emlékezni. Josh Hutchersonnak remekül áll a férfi főszerep, aki ugyanabból a körzetből származik, mint Katniss. Kemény dió ez a viadal mindkettejük számára, de neki is szerepe volt abban, hogy az a kép alakuljon ki róluk bennem, ami élvezhetővé tette a 142 perces játékidőt. Wes Bentley elég jó, Stanley Tucci szintén ez a kategória, és akinek felbukkanásakor elengedtem egy mosolyt, ő nem más, mint Woody Harrelson. Simán csak jókor csöppent jó helyre, és annyira jól állt neki ez a karakter, hogy örülök, hogy egymásra találtak. Elizabeth Banksen már korábban az egyik hivatalos képen is meglepődtem, azonban azon nagyon szépen kiretusálták, de a filmben már közel sem ez fogadott, hanem azért látszott rajta a kor, és ez így van rendben.

Látványügyileg olyan alattomosan tették oda magukat, még pedig azért, mert első ránézésre egy erdőben bóklászós történetnek tűnik, viszont a vizuális effekteket kegyetlenül jól hegyezték el ebben a sci-fi közegben. Nem volt sok, sem pedig kevés, tehát sikerült megtalálni az egyensúlyt, és amikor a néző szemét gyönyörre akarják fogni, az össze is jön. Látszik, hogy nem kis idő ment rá a díszletekre, hogy ez végül a kész változaton így nézzen ki, de biztos vagyok benne, hogy megérte a fáradozást. A ruhákat már csak halkan említem meg, akadnak köztük ripacskodó kinézetűektől az egészen komolyig bármilyen. Néha mondjuk eszembe jutott, hogy mennyire kegyetlen világ is ez, és a játékszervezők bizony elég mogorván durva feladatok elé állítják játékosaikat. Mindenesetre nekem az arénába való bevonulás jött be állatira, vagy amikor az irányítószobában vagyunk, ami tele high-tech kütyükkel, és nem vesztek el a részletekben, nem hiányzott az iPhone. Haha. A tűz is nagyszerű, a kutyák is a végén, bár ezt nem tartom fair dolognak, mint ahogyan a végső majdnem játékbefejezést sem tartottam volna annak, de szerencsére nem lépték meg.

Lényegében nem hagytak időt, hogy unatkozzak és ez elég fontos szegmense minden filmnek, habár kisebb feladat elé állítottak, így a végére, de mivel folyamatosan éreztem, hogy minőségi filmet vetítenek nekem, végül úgy döntöttem, hogy a 8/10 pontosan egy olyan szám, amibe beleférnek azok a negatívumok, melyeket feljebb ecsetelgettem. Kíváncsi lennék, hogyan tetszett azoknak, akik a könyvet is olvasták, úgyhogy jöhet kommentbe.