A Marvel legújabb képregény-adaptációja, az Amerikai kapitány - A tél katonája a Bosszúállók eseményeit követően játszódik. Steve Rogers - aki az 1940-es évek elején vet részt az USA hadseregének titkos kísérletében - most Washingtonban éli csendes hétköznapjait és próbál alkalmazkodni a modern világ kihívásaihoz. Azonban amikor a terrorelhárítással és hírszerzéssel foglalkozó S.H.I.E.L.D. egyik munkatársát megtámadják, a férfi egy olyan összeesküvés közepén találja magát, amely az egész világot fenyegeti. Újra feltűnik a színen a Bosszúállókból ismert szövetségese, a Fekete Özvegy is, akivel minden erejükre szükségük lesz, hogy felderítsék a konspirációt és leküzdjék a megsemmisítésükre küldött bérgyilkosok hadát. Amikor rájönnek, hogy valójában mivel állnak szemben, felismerik, hogy további partnerekre lesz szükségük, ha győzni szeretnének. Csatlakozik hozzájuk legújabb szövetségesük, Sólyom is, azonban még így is minden erejükre szükségük lesz, mivel váratlanul egy rendkívül erős ellenféllel, a Tél Katonájával találják szemben magukat.

Először is, azt a bitang jó eget! Úgy veszem észre, hogy a tévés frontról filmes zónába igazoló szakemberek eléggé vágják, amit vágniuk kell, de azért szükséges hozzá néhány frankó összetevő is. Igen, az Anthony Russo és Joe Russo testvérpárról van szó ezúttal, akik megrendezték nekünk az elmúlt évtized legjobban összerakott szuperhősös akciófilmjét, ami természetesen a Bosszúállókat nem übereli, de hasonló klasszis lett az Amerika Kapitány - A tél katonája. Konkrétan az a helyzet, hogy egy-egy jelenetet elnézve majdnem eldobtam a hajam! Brutálisan össze volt rakva a film, és legalább ezt nem úgy indították, hogy egyből belecsaptak a lecsóba - merthogy az sem mindig jó.

Hirtelen nem is tudom, hol kezdjek bele, de számomra ez a film akkora élmény volt, hogy sohasem gondoltam volna. Mondjuk, hozzá kell tennem, hogy az első rész is nagy kedvencem, pedig nem vagyok Amerika Kapitány-párti, de Chris Evans annyira jól játssza a karaktert, hogy hamar belopta magát a szívembe. Először is, nem véletlenül említettem feljebb a Bosszúállókat, ugyanis ez a film tényleg hasonló kaliberű, és az első részhez képest is hatalmasat nőtt. Érződik rajta, hogy a Marvel jobban odafigyelt rá, sokkal jobb minőségű akciókat kapunk, amit nagyon-nagyon korrektül filmmé gyúrtak.

Mindig csodálom, amikor egy rendező képes ennyi karaktert összeszedetten, egységesen előremozgatni. Nyilván ez nagyban múlik a forgatókönyvön is, ami szintén profi munka. Annyi minden történt a szűk két és félórás játékidő leforgása alatt, hogy csak kapkodtam a fejem, és volt olyan időszak is, amikor egyik ámulatból estem a másikba. Meglepetést nem egy jelenet okozott, de erre a következő, spoileres bekezdésben ki is térek bővebben. Mindenesetre sikerült meglepniük, és olyan brutális lépéseket léptek meg, hogy sohasem gondoltam volna, hogy mernek ennyire tökösek lenni. Így már teljes egészében értem, hogy miért volt balhé az Agents of S.H.I.E.L.D. sorozat körül, de tényleg brutális következményei vannak az itt történt eseményeknek.

SPOILER!!! Szóval innentől kezdve csak óvatosan, mert filmélményt rontó tényezőkre is kitérek. Kezdem rögtön az egyik legnagyobb ütéssel, amit Nick Fury halálával vittek be, amit egy egész percig el is hittem, aztán gondoltam, hogy valamilyen szer hatására vált csak tetszhalottá, hogy aztán fű alatt visszatérhessen. Szóval ez csak így elsőre volt meglepetés, de akkor is hűha! A Hydra keményen építgette kis birodalmát a S.H.I.E.L.D. árnyékában, és legmerészebb álmomban sem gondoltam volna, hogy összekötik a kettőt, vagy, hogy ezt így be merik vállalni. SPOILERZÓNA VÉGE

Tetszett, hogy ebben a részben senkit és semmit nem kíméltek, ha valakinek golyót írt meg a sors, akkor azt keményen be is kapta, aztán vagy túléli, vagy sem. Nicky Furyt és Fekete Özvegyet is szépen meggyötörték, de igazándiból kapott az arcára rendesen a Kapitány is, és más főbb szereplők is. A hatalmassága még mindig a hatása alá kerít, de ugyanez történt két évvel ezelőtt a Bosszúállókkal is, szóval ezen kevésbé vagyok meglepődve.

A szereplők: nos, feljebb már pedzegettem, hogy Chris Evanst mennyire bírom, és az a helyzet, hogy ebben a filmben is rászolgált arra, hogy Amerika Kapitány lehessen, egy olyan vezető egyéniség, akit követhet az emberiség. Szerencsére a körülmények ezt lehetővé is teszik számára, és annyira brutális akciókba, és veszélyhelyzetekbe keveredik, hogy a helyzete sokszor elég kilátástalan, de mindig talál megoldást. Rögtön jönnék is a Scarlett Johansson által alakított Fekete Özveggyel, aki tényleg jelentősebb szerepet kapott, mint valaha, bár olyan sok karaktert vonultat fel, és mozgat a történet, hogy nehéz eldönteni, kinek milyen nagy szerepe volt - nyilván a címszereplőn felül. Johansson kellően dögös, és néha kicsit műanyag is, de már eggyé vált a karakterrel, szóval… Na meg hát, nincs is vele gond, mert testileg és színészileg is rendben van, amit tőle kapunk.

Samuel L. Jackson nagyon nagy arc, és persze kedvenc is, arról nem beszélve, hogy a jókat képviseli, úgyhogy én csak örültem, hogy itt kivette részét az akcióból. Robert Redford már egy fokkal másabb, illetve nem is, majd meglátjátok. Mindenesetre színészileg nyilván rá sem lehet panasz, hiszen már ő is vén róka, aki nem most kezdte a szakmát. Mielőtt a második címszereplőre térnék, külön kiemelném Anthony Mackie-t, akinek karaktere, Sólyom gyönyörű felvezetést kapott. Külön filmet nem építenék rá, de amolyan jobb kéznek simán megtette, és a jövőben is jól jöhet a segítsége. Sebastian Stannel, a Tél Katonájával történt egy, s más, de mégis min csodálkozom, hiszen a Hydra áll mindennek a hátterében, hogy csúnyán és személytelenül fejezzem ki magam. Erős karakter, és a Hydrával együtt méltó ellenfél Rogersnek.

Cobie Smulders is szépen eggyé válik Maria Hill ügynökkel, és azt hiszem, hogy Emily VanCamp is jó húzás volt a szomszéd, vagyis a 13-as ügynök szerepére. Mindkét hölgyemény sorozatos frontról ismertette meg magát a világgal, aztán pedig világmegmentésben vesznek részt. Ez igen! Tudnak élni. Frank Grillo is nagyon kemény katona, de Maximilano Hernándezről is elmondható ugyanez. Toby Jones és Hayley Atwell csak egy kis csillag a kozmoszban - legalábbis jelen kaland szerint, de ez érthető is, hiszen ez nem ő koruk. Mondjuk, a megöregített Atwell erősen hiteltelen volt, de ettől most eltekintek.

Elidőznék picit a vizuális effekteken, amelyekre nem lehet panaszunk, hiszen annyi rombolást láthatunk, amennyit sokszor csak katasztrófafilmekben szoktunk. Annyi, hogy ezt itt tetézték a S.H.I.E.L.D. járműveivel, gépegységeivel és különféle tech kütyüjeivel. A látvány brutális, és jut eszembe, sikerült a 2D-s verzióra jegyet váltani, úgyhogy még csak a 3D-re sem fújhatok. Bele is gondoltam egy-két sötét akciónál, hogy milyen vagány lenne, ha ezen még sötétítenének a szemüveggel. Brutális. Csak ez a szó jut eszembe, és szinte biztosra veszem, hogy akinek bejön ez a szuperhősös világ, azok nem fognak csalódni ebben a folytatásfilmben sem.

Visszatérve kicsit Fekete Özvegyre, kimondottan örülök, és kellemesen csalódtam, hogy nem éltek vissza bájaival, és inkább a dögös ruháját helyezték előtérbe, mint a kebleit. Mondjuk, a premieren ezt a csorbát kiküszöbölte. Vártam, hogy felbukkanjon valami nagyobb szereplő a Bosszúállókból, de nem érkezett senki, rút egy világot élnek Rogers-ék. Nyilván nincs ezzel gond, nem kell tucat terméket gyártani.

Nem csodálkozom a gigantikus kasszasikerén, és ahogy látom, a kinti kritikusok is zabálták, amivel a Marvel megvacsoráztatta őket, úgyhogy lassan zárom is soraimat, és egy 10/10-zel el is sunnyogok. Jut eszembe, két plusz jelenet is akad a végén, amelyek közül utóbbi a Bosszúállók: Ultron korát (Avengers: Age of Ultron) vezeti fel.